Vér helyett jobb lesz a víz: könnyebb vele dolgozni, bárhol, bármikor hozzá lehet jutni, és még ha poshadt is, látszatra ugyanaz, mint színtiszta voltában. Fűszer felesleges: a sótól túl fürge lenne meg kezdeményező, a borstól erős, a paprikától pirospozsgás, egészségre hajazó – sokkal célszerűbb a színtelen, szagtalan, íztelen elegy. És a beltartalom? Tucattermék legyen csillogó csomagolásban, állaga meglepő, textúrája rendhagyó, szavatossága tökmindegy, érteke gyakorlatilag a semmivel egyenlő. Mindenmentes, jól van az úgy.

A dörgölőzések korát éljük. Mióta már! – legyint valaki: lerágott csont! De most mégis más! Most már ahhoz is megy a dörgölőzés, akire eddig még igaz volt a meghúzott határvonal: eddig és ne tovább! Most már mindegy, milyen színű, milyen szagú, milyen nyelvű, milyen kultúrájú (van-e neki kultúrája egyáltalán), Istenhez imádkozik-e vagy egy fakakaduhoz. Elvek? Erkölcs? Lelkiismeret? Tartás? Ugyan! Mik ezek? Eltűnős tintával selyempapírra karcolt letűnt jelszavak. Talán egy szókirakós társasjátékban még szerepelnek, feltűnnek egy-egy régi újság keresztrejtvény rovatában, de manapság már nem találkozni velük. Olyanok, mint a veterán autók: egykor szépek voltak, most meg porosodnak a fészerben a ponyva alatt, mert nem kapni hozzájuk alkatrészt. A régiek gyermekkorukban sarat ettek a homokozóban. Talán ez az anyag keményítette meg a gerincüket felnőtt korukra. Nem kizárt, hiszen eleink sárból tapasztott házai közül ma is nem egy áll és pompázik. Ma már senki nem eszik sarat, mert fúj, nem iszik tejet, mert egészségtelen, nem lop szőlőt, mert hizlal és nem legel papsajtot a mezőn, mert az meg már nincs is.

Ahogyan sok minden más sincs. Nincs buzgalom meg kitartás. Nincs ügybe vetett kemény és megdönthetetlen hit, mert hogy igazából ügy sincs. Nincs kiállás, nincs dac, nincs csapatmunka. Minden bizonnyal ezek nem annyira egészségesek. Meg nincs bennük annyi pénz, mint azokban az oldalakban, ahová dörgölőzni lehet, sőt kötelező.

Helyette van mutogatás és mocskolódás, fröcsögés: mint a kerti csap, melybe valami koszt nyomott a szivattyú: csak a szennyet permetezi böfögve, tiszta vizet nem ad. Mert nemcsak a rendszer lett mindenmentes, de annak bírálói is. Mert a tények ma már egészségtelenek: csupa konc meg hús meg zsír! Jobbak helyette a féligazságok meg a feltételezések, amikben nincs se glutén, se laktóz, se íz, se valóság. „Se istenem, se hazám.” – lett a dörgölőzők jelszava, a mindenmenteseké, akik csak azért maradtak meg magyarnak, mert máshogyan meg sem tudnak szólalni. Mégis nekik áll a zászló: mert manapság ez így egészséges!

fotó: Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában (Korcsmáros Pál képregényrajza), pixabay