Sméja Tibor hatvanszor, Inczédi Károly pedig hetvenszer adott már vért élete során. Mindketten nemesócsai lakosok, reméljük, kitűnő egészségnek örvendenek, és hogy Isten békében és boldogságban tartja őket, akik ilyen sokszor mentették már meg valaki életét. Ez ugyanis a Vöröskereszt egyik jelszava: adj vért, s ezzel ments meg egy életet! Utánanéztem az interneten: férfiak esetében a nyolcvan véradásért már gyémántplakett jár, azon felül pedig már csak egyetlen elismerés van. Ma, most a hozzájuk hasonló hétköznapi hősökről lesz szó.

Sokan gyűltek össze a nemesócsai kultúrházban: többnyire a helyi Vöröskereszt tagjai, valamint szimpatizánsai. A színpadon először karibi hangulatú táncokat lejtettek az iskolások, őket magyaros ritmusokra forgolódó ovisok követték, majd előbb a Móra Ferenc Alapiskola, utána pedig a szlovák tannyelvű alapfokú tanintézmény tanulói szórakoztatták a közönséget, akik nemcsak évet zárni, értékelni és új évet indítani gyűltek össze, hanem ünnepelni is. Azokat, akik önzetlenül, szeretetből vérüket adják másoknak, ismeretlenül, akik magukévá tették a Vöröskereszt felhívásait, akiknek jelszavuk, hogy jónak lenni jó, jót tenni erény.

Laky Erzsébet, a Nemesócsai Vöröskereszt elnöke ismertette az elmúlt év eseményeit. 2023-ban egyszer volt véradás Ócsán, kétszer Tanyon (mivel Tany kis falu, így mindig együtt szervezik meg a véradásokat), ez idén megfordul. Tájékoztatta az egybegyűlteket, hogy a szervezet elnöksége részt vett a Komáromi Vöröskereszt Aranyplakett-díjátadó ünnepségén, karácsony előtt pedig immáron hagyományosan csomagokat állítottak össze (összesen ötven darabot), melyekkel meglátogatták, megajándékozták a idős, beteg, elesett embertársaikat. A 2023-as év azonban kitűnik a Nemesócsai Vöröskereszt történetében, ugyanis Polgármesteri díjban részesültek az egészségügyi és szociális munka terén tanúsított áldozatos munkájukért. A beszámoló után az elnöknő felvázolta a következő évi terveket, melyek között elsősorban az évente ismétlődő események szerepeltek, illetve Laky Erzsébet elmondta, mindenképp igyekszik kiharcolni a komáromi vezetőségnél, hogy minél előbb sor kerülhessen elsősegély oktató tanfolyamra a községben. Ezenkívül kedvező hírrel is szolgált, ugyanis a tagságnak sikerült újakat toboroznia, akik tovább erősítik majd a Nemesócsai Vöröskeresztet.

A délutáni rendezvényen öt véradót tüntettek ki. Ezüst plakettet kapott Laky Péter, bronz plakettet pedig Szépe Veronika, Zakál Csaba, Győri Marek és Horváth Adrián. Utóbbi a legifjabb volt a díjazottak közül, 25 éves, néhány szó erejéig szívesen állt portálunk rendelkezésére.

„Családomban nincsenek véradók, egyedül én, mégis már gyermekkoromban is vonzott ennek a lehetősége. Emlékszem, valamiért mentünk még régebben a rendőrségre a szüleimmel, és a falon ki volt plakátozva a felhívás, hogy a tizennyolcadik életévüket betöltöttek részt vehetnek véradáson. Már akkor megfogadtam, hogy amint betöltöm a felnőttkort, véradó leszek. Túl vagyok a tíz véradáson, de nem is tudom pontosan, hányszor voltam már. Nem a díjért, nem az elismerésért csinálom. Örülök, hogy segíthetek.”

– mondta Horváth Adrián, aki a Komáromi Vízműveknél dolgozik, közben Budapesten integrált pszichológiát tanul, mindemellett Nemesócsán focizik és edzőként is részt vesz az utánpótlás csapatok felkészítésében.

Laky Ildikó pénzügyi beszámolója után Princzkel Mária, a helyi doktornő tartott előadást, közkívánatra a mára sajnos már népbetegséggé vált diabéteszről. Az évzáró ünnepségen tiszteletét tette Válek Iván, Nemesócsa polgármestere is, aki megköszönte a Vöröskereszt munkáját, és hitet tett amellett, hogy a tavalyi évben odaítélt Polgármesteri díj a legjobb helyre került.

„Elvárjuk ám március 13-án is!” – búcsúzott tőlem Laky Erzsébet, én pedig innen üzenem mindenkinek, aki most olvassa ezt a cikket, hogy aznap a nemesócsai nyugdíjas klubban véradás lesz. Jöjjenek, legyünk minél többen hősök!

fotó: a szerző