Luxemburgi János cseh király (1296-1346) közel sem annyira ismert, mint fia, az egyetemalapító, a német-római császári címet is elnyerő Károly, azonban neki is volt ereje, és főleg akarata, hogy beleszóljon a világpolitikába. Természetéből kifolyólag egyik szomszédjával sem tudott sokáig békességben maradni, és egyáltalán nem habozott maga is kardot kötni, ha kellett. A lengyel királyi címre is pályázott, azt viszont Károly Róbert királyunk megvette tőle- nem magának, hanem egyelőre csak a lengyeleknek. Az 1335-ben megrendezett visegrádi királytalálkozón János is részt vett, és 500 arany fejében lemondott a lengyel királyi címről. Ellenséget azonban talált magának így is, főként a német császárokkal szeretett huzakodni.

A Német Lovagrendet segítő egyik csatában elvesztette a fél szemét, 1339-ben pedig teljesen megvakult. Ám ez úgy látszik nemigen tartotta vissza a kalandoktól, mert 1346-ban elment Franciaországba, hogy a százéves háborúba bonyolódott, vele szövetséges francia királyt, VI. Fülöpöt megsegítse az angolok ellen. A Crésy (ma is létező falu Franciaországban) melletti csatába úgy ment, hogy a saját lovát két másik lovag lovához köttette, mert egyáltalán nem látott. Hogy hogyan akart vakon harcolni, azt nem tudjuk. Ebben a csatában azonban az angolok a híres hosszú íjaikkal (longbow) hatalmas győzelmet arattak a túlerőben lévő franciák felett, és a makacsul harcolni akaró vak cseh király is elesett. Emlékműve ma is az egykori csata helyszínén látható.

Fotó: wikipédia