Sziszüphosz korántsem tartozik a sokak által ismert és kedvelt karakterek közé. Nem egy megszokott figura, így talán épp ez teszi őt a maga nemében titokzatossá. Egy igencsak összetett személyiségről van szó, akiről azt lehet tudni, hogy az istenek az idők végeztéig tartó bűnhődésre ítélték. Az alvilágban állandóan egy hatalmas sziklát kell felgörgetnie egy hegyre, de mikor az célba érne, a szikla mindig visszagurul. A csavar épp itt van. A nagy pillanat, amikor dönthetsz: feleslegesnek nyilvánítod a munkát és feladod, vagy újból megpróbálod. Aztán újból, és ha kell, akkor még akár százszor is. Mert te nem hátrálsz meg. Hidd el, érdemes akár összetörni is magad a nehézkes, akadályokkal teli úton. Jön majd az áttörés. Talán Szlovákia is épp Sziszüphosz testébe bújt, és pillanatnyilag csak lökdösi és lökdösi azt a hatalmas követ. Tán még maga sem hiszi el, hogy a körhintából igenis ki lehet szállni. Türelemmel, kitartó munkával, odaadással és szerénységgel. Épp ezen tulajdonságok jellemzik egykori miniszterelnökünket, Ódor Lajost, aki ha választhatna, épp a fent említett figurával tudna azonosulni.

Ódor úr, kérem jellemezze miniszterelnöki tevékenységét. Miként zajlott a munka, mely döntésekre a legbüszkébb, melyek voltak a kormányban eltöltött legnehezebb pillanatok?

Nem volt ez az időszak annyira hosszú, nagyjából öt és fél hónapról beszélhetünk. Ez idő alatt úgy kellett működnünk, hogy a parlamentre nem nagyon támaszkodhattunk. Arra fókuszáltunk, hogy azokat a dolgokat csináljuk jól, ahol nem kell a parlament segítsége. Talán három dolgot emelnék ki: az első az mindenképpen az európai uniós pénzek felhasználása. Amikor kormányra kerültünk, nagyon sokan féltek attól, hogy Szlovákia több milliárd eurótól fog elesni, végül a 800 miliós kockázatot levittük 100 millióra. Tehát elég rövid idő alatt sikerült 700 milliót behúzni az EU-s pénzek közül. A második az volt, hogy eredmények alapján lehetőségünk volt adni az egyetemeknek több mint 200 millió eurót. Ezzel próbáltuk meg elérni, hogy a tehetségeink itthon maradjanak. A harmadik dolog pedig a villamosenergia árának a lefixálása. Úgy gondolom, ezzel a lépéssel sikerült Szlovákia minden egyes háztartását támogatni. Emellett volt még négy reformjavaslatunk, és plusz egy, mellyel a költségvetést szerettük volna helyre hozni.

A választások előtt felmerült önben, hogy ismét Fico kormánya fog majd hatalomra kerülni?

Az eredmény nem volt teljesen kizárt, mivel mi is láttuk, hogy miként nézett ki a pártok támogatottsága. Azonban nem igazán foglalkoztunk ezzel, az előrejelzéseket meghagytuk a politológusoknak. A „produktum“ benne volt a pakliban, azonban az már nem volt előrelátható, hogy ilyen agresszív eszközökkel kezdenek majd bele a munkába.

Kérem értékelje a kormány immár több, mint 100 napos tevékenységét.

Épp a kormányzásuk hatására döntöttem úgy, hogy valamilyen formában ott maradok a politika harcterén. Személy szerint én nem vártam, hogy ilyen radikálisan fognak majd fellépni. Az olcsóbb energiaárak, élelmiszerárak a háttérbe szorultak, és teljesen más prioritásokkal kezdtek el foglalkozni. Ilyen volt példának okáért a büntetőtörvénykönyv megreformálása annak érdekében, hogy olyan személyek kapjanak védelmet, akik egy másik kormány alatt akár még el is lehettek volna ítélve.

Úgy érzem, hogy még a saját választóik orrára is fricskát nyomtak. A száz nap alatt nem a családokkal és a polgárok jólétével foglalkoztak, sokkal inkább saját magukkal. Amivel ugyancsak nem tudok egyetérteni, az a külpolitikai irányvonal fokozatos elvesztése. Tulajdonképpen elveszítettük az iránytűnket. A hajót teljesen megfordították, és furcsa vizekre eveztünk. Az Európai Uniós és NATO partnerek egy kissé meg vannak lepődve ezen, hogy itthon teljesen mást mondnunk, mint Brüsszelben. Egyre kiszámíthatatlanabb a külpolitikai irányvonal.

Okozhat bárminemű problémát a keleti elhajlás, az atlantista irány megváltoztatása?

Mindenképpen okozhat. Idén lesz 20 éve, hogy beléptünk az Európai Unióba. Akkor azt hangoztattuk, hogy mi is az általuk képviselt értékeket valljuk és támogatjuk. A költségvetés egyelőre nem javul, és nem is látok olyan tervet, amellyel ezen változtatni szeretnének. Ez majd óriási problémákkal járhat. Arról nem beszélve, ha ezen az úton haladunk tovább, eleshetünk majd az uniós pénzektől. Ez pedig, mondanom sem kell, majd az embereken fog lecsapódni.

Kérem, az olvasóink számára magyarázza el ezt a folyamatot. Mi, átlagemberek, miként fogjuk érzékelni ezen döntéseket, valamint a vele járó következményeket.       

Az attól függ, melyik forrásból vennék el a pénzt. Valószínűleg sokan tudják, hogy léteznek különféle projektek, amelyeknek köszönhetően lehetőség nyílt az utak felújítására, iskolák, intézmények rekonstrukciójára. Ha ezek a pénzek elvesznek, újítások sem lesznek. Eleve a költségvetés is rossz állapotban van, így az elkövetkező idők nem lesznek egyszerűek. Akár búcsút is mondhatunk a fejlesztéseknek. A leginkább majd az egészségügy fogja ennek meginni a levét, ez pedig majd érzékelhető lesz az emberek számára is. 

Továbbra sem bánta meg, hogy hosszas gondolkodás után úgy döntött, szerepet vállal a politika színpdán?

Az agresszív lépések bátor tettekre sarkallják az embert, ezért döntöttem úgy, hogy maradok a politikában. Saját pártot nem szerettem volna alapítani, ahogy meglévő pártba sem volt szándékom belépni. Úgy fogalmaznék, hogy látható akarok maradni. Egy olyan hang, amely elég hangos ahhoz, hogy itthon is hallják az emberek.

Milyen tervekkel és célokkal indul az EP választásokon?

Még nincs teljesen kialakítva a program, de több interjúban is már beszéltem arról, hogy leginkább két területen szeretném kamatoztani a tudásomat. Az egyik a gazdasági helyzet. Fontos, hogy az Európai Unió gazdasága rendben legyen, ugyanis Szlovákia teljesen rá van utalva. Nem túlzás azt mondani, hogy teljesen függünk tőle. A másik pedig a külpolitika. Jó lenne, ha nem nyugdíjas politikusok, euroszkeptikusok vagy fura figurák kerülnének vissza az EP parlamentbe. Mutassuk meg a partnereinknek nyugaton, hogy vannak itt még olyan erők is, akik nem biztos, hogy egyetértenek azzal a politikával, amely most itt uralkodik nálunk,  Szlovákiában.

Tanulmányait magyar iskolákban folytatta, a nemzetisége is magyar. Nehéz volt érvényesülni, és elindulni az élet útján?

Valamilyen szinten nehezebb. A nehézségek a karrier elején láthatóak a leginkább. Az iskolák befejezése után az ember valamilyen szinten kommunikál szlovákul, de eltelik egy kis idő, míg aktívan kezdi el beszélni a nyelvet. Szerencsére mindig a szakmai felkészültség volt a fontosabb. Komoly atrocitások nem értek, nem volt olyan, hogy velem nem fognak mostantól beszélni és dolgozni. Az volt a fontos, hogy mit tud az ember, és ha voltak eredményei, akkor ez a kérdés szóba sem került.

Felkeresték önt egy esetleges együttműködés céljával a szlovákiai magyar politika képviselői?

Igen, volt több ilyen beszélgetés is. De ez nem csupán a magyar pártokra vonatkozott, hanem úgy egészében a szlovákiai pártokra. El kellett döntenem, hogy melyik utat látom a legjobbnak. Arra jutottam, hogy ebben a kiélezett helyzetben, jobb egy erős pártot választani, amely majd a továbbiakban is a gerince maradhat a politikai életnek. Az elmúlt tíz év nem sokat hozott a magyar kisebbség számára, lehet egy toleránsabb párton belül új kapuk nyílnak ki. 

Mi lehet a probléma a szlovákiai magyar politikával? Önnek mi a véleménye erről?

Kívülről figyelve úgy láttam, hogy szlovákai magyarként nincs esély arra, hogy három-négy párt párhuzamosan működjön. Ha nem tudunk összefogni, nincs értelme. Az elmúlt 10 évben sokkal inkább a széthúzás volt a fontos, mintsem leülni egy asztalhoz. Az korántsem baj, ha nem értünk mindenben egyet, de legalább néhány közös célért érdemes lenne összefogni.

Lát esélyt arra, hogy a PS párt a magyar kisebbség felé is nyitni fog? 

Jómagam is nagyon toleráns ember vagyok, a PS-ben is úgy látom, hogy ők is azt a filozófiát vallják, mint én. Jó lenne, ha Szlovákiában nem lennének kétkategóriájú emberek, és mindekinek az otthona lehetne ez az ország. Értve ez alatt minden egyes kisebbséget. Ez egy bíztató jel. 

Ha önmagát egy pénzügyi kifejezéssel kellene jellemeznie, mi lenne az?

Befektetés.

Miért?

Nagyon szeretek új dolgokat tanulni, ezt egyfajta invesztíciónak érzem. Saját magamba fektetek annak érdekében, hogy egy jobb ember legyen belőlem.

Fotók: Ódor Lajos fb-oldala