„Mathiász János olyan a szőlészetben, borászatban, mint Petőfi a költészetben.” /Arany János/

Mathiász János, a 19. századi magyar szőlész-borász, életének és munkásságának rendkívüli jelentősége van a szőlő- és borágazat történetében. Az 1838. február 22-én, Ádámföldén született Mathiász, a magyar és a világ szőlészetének és borászatának megmentője, amikor a filoxéra vész a szőlőültetvényeket pusztította.

A hivatali pályafutása után, 42 évesen Kassáról Kecskemétre költözött, ahol élete jelentős részét a szőlészetnek és borászatnak szentelte. A Tokaj-hegyalján végzett munkája során meghonosította a csemegeszőlő termesztését, segítve ezzel a borászat újjáéledését.

Mathiász János nemcsak számos francia és olasz szőlőfajtát gyűjtött össze, hanem grandiózus nemesítő munkába is kezdett. 3700 fajtát hozott létre, amelyek közül több ma is termesztésben van, és továbbiak szüleiként váltak világszerte ismertté. A filoxéra-vész idején Kecskeméti és Szőllőskei birtokairól egészséges szőlővesszőket szállított Tokajra, hozzájárulva a borászat megmentéséhez.

Mathiász János legendás borai és csemegeszőlői több mint kétszáz világversenyt nyertek meg, és ő maga is elnyerte a szakma elismerését. Gróf Andrássy Gyula, kiegyezéskori Miniszterelnök ( a legjobb barátja), és Arany János egyaránt elismeréssel szóltak munkásságáról, hozzájárulva a „borok királyának” és a „szőlők fejedelmének” hírnevéhez.

Mathiász János emléke és munkássága a magyar és a világ szőlészetének és borászatának elismert részévé vált, melyet a „világörökség” és a Magyar Nemzeti Értéktár is megerősített. A nemesített szőlőfajtái tovább élnek a világ különböző részein, hordozva az ő örökségét és a szőlész-borászat iránti elkötelezettségét.

Fotó: Wikipedia