“Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, ember lenni mindég, minden körülményben.”

1817-ben ezen a napon született Arany János, a magyar irodalom egyik legismertebb és legjelentősebb alakja.

Arany János, a 19. századi magyar irodalom kiemelkedő alakja, életművével és költészetével méltán vívta ki a magyar nép elismerését. 1817. március 2-án Nagyszalontán született , egy kis alföldi faluban, és élete során számos mérföldkövet tett le az irodalmi pályán.

Az ifjú Arany már fiatalon megmutatta irodalmi tehetségét, és a szegénységgel küzdő családjától függetlenül tanult, majd a Debreceni Református Kollégiumban szerzett tudományos alapokat. Műveltsége, gazdag szókincse és költői érzékenysége hamar kitűnt a kortársai közül.

Legjelentősebb művei közé tartozik az „Toldi” trilógia, elbeszélő költemény, mely a magyar történelem és hősiesesség iránti rajongását tükrözi. A „Toldi” az ómagyar mondakörbe helyezve mutatja be a hős Toldi Miklóst, és egyúttal a magyar nép küzdelmes történetét eleveníti fel. Arany azokat az emberi erényeket tükrözi művében, melyekre minden korban szükség van, például a bátorság, a kitartás és az önfeláldozás.

Arany költészete a romantika és a realizmus határmezsgyéjén helyezkedik el. Műveiben megtalálható a lírai érzékenység és a társadalmi kritika is. „Az elveszett alkotmány” című első nagyobb elbeszélő költeményében, eposzában például kifejezi a forradalmi eszmék iránti vágyát és az elnyomás elleni fellépés szükségességét.

Az „A walesi bárdok” egy másik fontos alkotása. Ebben a művében is érvényesül a költő társadalomkritikai szemlélete, miközben a romantikus hősiesesség jegyeit hordozza.

Arany János életműve a magyar irodalom meghatározó részét alkotja, és munkásságát a korszak jelentős társadalmi és politikai eseményei is formálták. Halála után is az egyik legtiszteletteljesebb magyar költőként emlékezünk rá, és művei a mai napig fontos olvasmányok a magyar irodalom szerelmesei számára.

Fotó: wikipédia, szerző