Január 20-án délután háromkor Hengerics Péter, a komáromi Selye János Gimnázium testnevelésszakos tanára épp indulófélben volt az egy híján százesztendős tanyasi vályogházból. Minden ugyanúgy történt, mint oly sokszor előtte: elrakodott, mindent a helyére tett, megnézte, rendesen bezárta-e az ablakokat, ellenőrizte, mindenhol lekapcsolta-e a lámpát, majd kulcsra zárta a ház ajtaját, és hazament. Minden ugyanúgy történt, mint előtte már százszor, ezerszer. Vagyis majdnem minden. Mert előtte még soha nem fordult elő, hogy a késő esti órákban riadtan telefonáljanak neki a szomszédai, hogy jöjjön gyorsan, mert hatalmas lángokkal ég a háza.

„Éjjel tizenegykor futott be a hívás, természetesen azonnal autóba ültem, és őrült módjára száguldottam a helyszínre. Családi örökség volt ez a régi parasztház, amit 2010-ben újítottunk fel, akkor még egy pincét alakítottunk ki a ház alatt, a felszínen pedig borkóstolási teret hoztunk létre. Azt terveztem, egyszer majd beépítem a padlásteret is, ott panzió kapott volna helyet. Az álom már sosem válik valóra, mert minden a tűz martalékává vált. Csak egy-két csupasz fal maradt.”

– mesélte keserűen Hengerics Péter, akit nemcsak anyagi veszteség ért, hanem nagymértékben lelki is, hiszen szenvedélye a borászkodás, idestova harminc éve műveli e nemes hivatást, eddig csak munka mellett, szabadidőben. Az Egressy Béni Városi Művelődési Központ által tavaly útjára indított Jazz club második borászvendége volt, akkor azt mondta, a tanári évek sok szép pillanattal ajándékozták meg, de már letenné a lantot, és egész emberként csak a szőlővel, a borral foglalkozna. Ehelyett ez az éve a tanár úrnak nagyon rosszul kezdődött: a szokásos szőlészeti munkák helyett romeltakarítás, és fájó szívvel történő kárfelmérés.

„A tűzoltók szerint egy zárlatos hosszabbító okozta a tüzet. Odalett az összes szőlészeti szerszám, a palackozó, kisebb gépek, sőt ötezer palack bor is megsérült, megégett. Sajnos biztosítva nem volt sem az ingatlan, sem pedig az ingó vagyon.”

– tájékoztatott a károsult. A bajt még tetézte, hogy tíz nappal később autóbalesetet szenvedett, hátulról belehajtott egy másik autós, aminek következtében Hengerics Péter betegállományba, az autója pedig a roncstelepre került. Ennél rosszabb évkezdést már el sem lehetne képzelni. És ekkor, amikor már úgy érezhette, teljesen kicsúszott a talaj a lába alól, megcsörrent a telefonja.

„Az első telefonhívás az Egressy Béni VMK-ból érkezett, Lakatos Róbert igazgató úrtól. Érdeklődött a hogylétem felől, és megkérdezte, miben tudna segíteni? Aztán ugyanezen okból felhívott Andruskó Imre is, a gimnázium igazgatója, majd sorra a barátaim, borásztársaim. Akkor már készen voltak a tervvel, amibe később engem is beavattak: jótékonysági borkóstolót szerveztek, ahol a gimnázium mostani és egykori diákjai léptek fel, megteremtve a hangulatot, borász barátaim pedig becsületkasszás formában kínálták jobbnál-jobb boraikat.”

– mesélte meghatottan Hengerics Péter. A jótékonysági rendezvényre a Tiszti pavilonban került sor, fellépett Gál Ádám Vajk, aki a legújabb Gimisz darab, a Rómeó és Júlia férfi főszereplője, a Pusztaszer 2 zenekar, akik a gimi falain belül verbuválódtak együttessé, és a jótékonysági esten hangolódtak a gimibálra, valamint Szvrcsek Anita, a gimnázium egykori tanulója. Lelkesítő és biztató szavakkal látta el Hengericset Keszegh Béla, Komárom város polgármestere, Andruskó Imre, Spátay Adrianna, tanárnő, Hengerics Péter kollégája és számos jelenlévő.

Az est nem azért vált rendhagyóvá, mert jótékonysági töltetet kapott. Inkább a borászok, borászatok: Bott Frigyes, Fyrmonia Borászat, Kasnyik Családi Pincészet, Mátyás Családi Pincészet hozzáállása miatt. Mert azontúl, hogy rendkívül sajnálatos, ami Hengerics pincéjében történt, azért mégis konkurenciája egyik a másiknak. Hiszen minden egyes Hengerics bor megvásárlásával alulmaradtak a fentebb említett borászatok. Ez a laikus megközelítés. De ezek a hegyi emberek valahogy másként működnek. Összeköti őket a sokszor a hidegtől elgémberedett ujjakkal való metszés, az örökös aggodalom a szőlőbetegségek miatt, az ádáz küzdelem a seregélyek ellen, és az égbe küldött fohászok a nyár végi esőért. Ezek a hegyi emberek valahogy teljesen más világlátással rendelkeznek, teljesen másként értelmezik az életet, s az attól ajándékba kapott emberi értékeket. S éppen ezért ezeknek a hegyi embereknek nem volt kérdés, hogy összepakolják saját palackjaikat, felsorakozzanak Hengerics mögé, vállára tegyék a kezüket a felkiáltás kíséretében:

„Itt vagyunk, Péter! Segítünk!”

fotó: a szerző, Hengerics Péter archívuma