Szörnyű és kétségbeejtő, ami az elmúlt napokban történik Magyarországon. Nem tisztem megítélni a református egyház “összeolvadását” az állammal, vagy mondjuk Orbán Viktorral vagy bárkivel. Akkor sem tisztem, ha ereimben református vér csörgedezik.

Személyesen soha nem láttam Balog Zoltánt. Nem is volt számomra soha szimpatikus. Főképp akkor, amikor befejezte miniszterségét, teljesen abnormálisnak tartottam, hogy püspök lett. Mindig ragaszkodik valamilyen előkelő pozícióhoz – gondoltam akkor. És most is ezt gondolom. Valahogy odaragad a vezetői székhez: lehet, predestinált arra, hogy mindig az első sorban vagy még a sor előtt foglaljon helyet.

Ha ő a felelős a kialakult helyzetért, álljon félre. Félig megtette. De álljon félre egészen, ha ilyen válságot robbantott ki…

De ne küldje őt senki máglyára. Ne küldje őt senki gályarabságra. Hibázott. Ez a hiba helyrehozhatatlan. Az államfő és az igazságügyi miniszter fejébe került…

Lehet – hiszen bizonyos dolgokat azért mégiscsak Legfentebbről irányítanak -, nagy üzenet ez a református egyház számára: nem lehet két úrnak szolgálni. Vagy-vagy. Vagy a szószék vagy a kormány. Vagy az Isten vagy a kisistenek.

A magyar történelemben az egyházi elöljárók aktívan részt vettek a politikai életben. Ez akkor így volt természetes. Ahogyan ma természetes az, hogy az egyház véleményt nyilvánít bizonyos társadalmi kérdésekben.

Annak idején a főpapok nem csak bólogattak viszont. Ha kellett, kemény kritikát is megfogalmaztak. Kritikát soha nem fogalmazott meg (persze, tudom én, hogy nem lehet). Nos, talán ezt azért bűnül róhatjuk fel Balog Zoltánnak. Vagy lehet, ő sem tudott szolgálni két úrnak. Vagy legalábbis nem úgy, ahogy elvárta tőle a Nagy Isten és a kisistenek.

Nagy baj lenne, ha az egész református egyházat most a pusztulásba akarnánk küldeni. Mert nem a református egyház a felelős. Gyenge szolgája az lehet. Ahogy a katolikusok meg más vallásúak is megvívják harcukat. És ahogy ott sem bűntelen és ártatlan mindenki.

A bűnbánat mindig megtisztulást hoz. Legyen a reformátusoknak is megtisztulás… S akik szeretik a református egyházat, még jobban szeressék. Mert szeretni mindig megéri!