1924. február 15-én, pontosan száz esztendővel ezelőtt történt meg Trianon után az egyetlen határkorrekció, amely Magyarország javára dőlt el, Somoskő, Eresztvény és Somokőújfalu településeknek az anyaországhoz visszacsatolása ügyében. Az első kettő ma Salgótarján részét képezi, Somoskúőújfalu külön község lett. Egy neves fül-orr-gégész orvosprofesszor személyes közbenjárása Magyarország utolsó máig érvényben lévő területi növekedését eredményezte.

Dr. Krepuska Géza neve leginkább Magyarországon került bele a köztudatba. Az édesapa, Krepuska János gazdasági munkás volt, gödöllői és pestszentlőrinci birtokokon volt alkalmazásban. Feleségül vette Ellwanger Johannát, aki bécsi születésű, polgári származású volt. Géza fiuk 1861. szeptember 5-én, Pesten látta meg a napvilágot. A nagyobb gyermek hat éves, Lajos öccse két esztendős volt, amikor édesanyjuk 1867-ben váratlanul elhunyt. A két testvér átmeneti időre az apai nagynénjük, Moosz Sámuelné családjába került a Losonc és Poltár közötti kis faluba, Ipolymagyariba (Uhorské). 

Krepuska Géza a Felvidéken végezte el az elemi iskola négy osztályát. Később öccsével együtt a Deák Téri Evangélikus Gimnázium diákjai lettek. 1888. január 14-én megszerezte az orvosi diplomáját. Friss végzősként Bécsben tíz hónapon keresztül fülgyógyászatot tanult a szakma legnevesebb képviselőitől. Budapestre visszatérve kórházakban praktizált, tudományos munkásságot folytatott, egyetemi magántanár lett, megalapította a fül-orr-gégészeti tanszéket és a klinikát.

1905-ben megvásárolta Somoskőújfaluban a birtokát. A település határában létező szénbányában és a kőbányában már 1884-ben is működtették az ásványi nyersanyagok feltárását, kitermelését, valamint a késztermékek gyártását és szállítását. A birtokán és környékén maga Krepuska professzor is bekapcsolódott az ásványok és kőzetek gyűjtésébe és vizsgálatába, valamint a gyümölcsösök és szőlészetek létrehozásába.

1920. június 4-én a Trianoni Békeszerződés Somoskőt és Somoskőőjfalut Csehszlovákiának ítélte. Az elkövetkező négy év során bonyolult és összetett tárgyalássorozat vette kezdetét. A földbirtokos számára elképzelhetetlen volt, hogy a határrendezések miatt elveszítette a vagyonát. A lehetetlen helyzetekre is mindig talál megoldást az, aki Istenben bízik. A Mindenható jóvoltából egy befolyásos beteggel került kapcsolatba a neves fül-orr-gégész professzor. Ő operálta meg az Antant-delegáció angol tisztjét, aki komoly fülbetegségben szenvedett. A sikeres műtét után, hálából, az angol katonatiszt közbenjárására került vissza Magyarországhoz a két említett falu.

A tárgyalások során a magyar fél felsorakoztatta a Somoskőújfalu és Somoskő községekre, valamint a Krepuska-féle bazaltbányára vonatkozó követeléseit, mondván, hogy a badacsonyi bazalt a főváros kövezésére nem alkalmas, s erre csupán a somoskői bányában kitermelt kő használható fel. Továbbá a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. amellett érvelt, hogy erdőbirtokainak, bányáinak, és részben munkaerőpiacának egyben tartása elemi fontosságú. 

1923 decemberében jelent meg a Cseh Sajtóiroda közleménye azzal a hírrel szemben, miszerint Somoskő, Eresztvény és Somoskőújfalu településeket rövidesen visszakerülnek a magyar félhez. A falvak átadását megelőzően a csehszlovák és a magyar feleknek megállapodásokat kellett kötniük a somoskői vasútállomásnak határátkelőként és vámállomásként való felhasználására, illetve a somoskői bazaltkőbánya üzemelésére való tekintettel. Ez a két szerződés részét képezte a Népszövetségi Tanács 1923. április 23-án hozott döntésének és előfeltétele volt a területek átadásának. 

Dr. Krepuska Géza orvosprofesszornak és Liptay B. Jenőnek, a Rimamurányi Vasmű Rt. akkori igazgatójának határkiigazítási kérelmére és dr. Auer Pál jogi szakértőként való közbenjárására, több éves tárgyalássorozat eredményeként, a Népszövetségi Tanács 24. Ülésszaka visszacsatolta Magyarországhoz Somoskőújfalu és Somoskő községeket és a környékbeli bányákat. 

A Prágai Magyar Hírlapban, a kor legszínvonalasabb felvidéki napilapjában megörökítették a tudósítások a Csehszlovákia és Magyarország közötti szerződés végrehajtását. Somoskőújfaluba 1924. január 30-án magyar és cseh bizottság szállt ki, hogy az átadás és az átvevés előtt tisztázzák a bazaltbányák hovatartozásának a kérdését. A hivatalos átadásra 1924. február 15-én került sor a helyszínen. Délután 4 óra 30 perckor írták alá a jegyzőkönyvet. Kikötötték, hogy a csehszlovák hatóságoknak az átadás után is jogukban fog állani a somoskői állomás használata. A csehszlovák hatóságok megkezdték a középületek, az iskolák és a csendőrlaktanya kiürítését.  A helyszínre kivezényelték a magyar hadsereg alakulatait.

A magyar lakosság nagy ünneplésekkel és diadalkapuval várta Somoskőn és Somoskőújfaluban a bevonuló magyar csapatokat. Krepuska professzor elégedetten vendégelte meg a városba érkező félszáz prominens személyt. A somosi Krepuska-kastélyban vacsorázók ekkor örömükben egymillió koronás adományt bocsátottak a falu templomorgonájának felújítására. Magyarország így 1924-ben néhány bazaltbánya használati jogával, 15 négyzetkilométernyi területtel és kétezer-ötszáz lélekkel gyarapodott, akiknek 97%-a volt magyar anyanyelvű.

A somoskőújfalusi határátkelő legsürgősebb átalakításait a lehetőségek szerint még az adott évben igyekeztek végrehajtani. Salgótarján már legfeljebb egy évig maradhatott a határállomás Magyarországon. Attól fogva Somoskőújfaluban történt az útlevél- és a vámvizsgálat lebonyolítása. A bazaltbányákban végzett munkákat és feltárásokat illetően Magyarországra nézve kedvezően határozott a szerződés. A terület lakossága a kijelölt időpontban hat hónapra, tehát fél évre érvényes állandó határátlépési igazolványt kapott.

1924. február 17-én tették közzé a lapok a Magyar Távirati Iroda hivatalos jelentését. Somoskő és Somoskőújfalu községeket – amelyek a Trianoni Békeszerződés értelmében csehszlovák fennhatóság alá kerültek – a Népszövetség 1923. április 23-i döntése értelmében, 1924. február 15-én visszacsatolták Magyarországhoz. A magyar és a csehszlovák hivatalos küldöttség tagjai a régi határ mellett találkoztak, majd a somoskőújfalusi községházán megszövegezték az átadásról szóló, német nyelvű jegyzőkönyvet.

2007 óta, a schengeni egyezmény életbe lépésétől számítva a somoskői vár mind magyar, mind szlovák oldalról szabadon látogatható. Somoskő a magyar oldalon a XIII. századból való falu, amely ma Salgótarján városnak a részét képezi. Salgótarjánban és az önállósult Somoskőújfaluban már több mint egy évtizede megünneplik február 15-ét, a területi visszacsatolás évfordulóját. A magyarországi faluban ma népszerű túraútvonal vezet – immár határátlépés nélkül – a várhoz és parkosított dombjához, ahol magyarul köszönnek az utazóra a jegyszedőpult mögül. Sátorosbánya, ahová a vár jogilag tartozik, uniós forrásokból igyekszik a turizmus számára vonzóbbá tenni a több évszázados erődítményt.

Bali Mária 

fotók: A szerző és Bartalos Nikolas archívumából