Hatalmas sikereknek örvend a nemrég megjelent It ends with us - Velünk véget ér című film a mozikban, melyet Colleen Hoover bestsellere inspirált. Bár romantikus drámaként van hirdetve, nagyon komplex témát dolgoz fel a történet, így nem meglepő, hogy sok-sok néző könnyes szemmel távozik a teremből.

A főszereplő lány bántalmazó apa mellett nőtt fel, bár őt sosem bántotta, az édesanyját igazi terrorban tartotta. A lány már fiatalon megfogadta, hogy ő nem fog az anyja nyomdokaiba lépni – majd mégis egy szenvedélyes, ám bántalmazó párkapcsolatban találja magát. Lassacskán újraéli mindazt, amit gyermekként kívülről végignézett, mégsem képes elhagyni szerelmét. Kifogásokat keres, és saját emlékképeinek sem hisz, folyamatosan kimenti az egyre csúnyább történések vádja alól párját. A film remekül érzékelteti a nőben felmerülő bizonytalanságot, az incidenseket elmosódva láthatjuk, ezzel is érzékeltetve, hogy ő maga sem biztos benne, mi is történt valójában.

Közös gyermekük születése hozza meg a fordulópontot az életükben: a fiatal édesanya úgy dönt, megszakítja a kört, amibe családi mintái taszították, és elválik bántalmazó férjétől. Döntését kislánya védelmezésével indokolja, miszerint nem szeretné, ha a későbbiekben ő is hasonló társat választana magának, mert saját szüleitől ezt látja. Bár a történet a végére pozitív irányt vett a nehezen megtett lépéssel, a valóság sajnos ennél sokkal elkeserítőbb: a bántalmazott nők nagyon kevés százaléka hagyja ott erőszakos párját – szerelemre, félelemre, megszokásra hivatkozva.

A történet által bemutatott családi minta azonban nagyon is valóságos: akik hasonló családban nőttek fel, azok sokkal hajlamosabbak ugyanezt keresni saját párjukban, mint azok, akik jól funkcionáló környezetben nevelkedtek. Tudat alatt, de az apa által mutatott példát keresik saját kapcsolatukban. Így sokkal hamarabb köteleződnek el egy hasonlóan erőszakos és indulatokkal fűtött férfi mellett, mint olyan mellett, aki nyugodt és kiegyensúlyozott.

Ezeknek az embereknek a fejében a szeretet összekovácsolódott az abúzussal, azt tanulták meg gyerekként, hogy ez is a törődés egy formája. És mivel számukra ez az ismerős, amit hosszú éveken át otthon láttak, akkor is könnyen belekerülnek egy hasonló párkapcsolatba, ha mélyen belül elítélik ezt a magatartást.

Családi mintáink olyan mélyen belénk égnek, hogy általában hosszú évek kitartó munkája szükséges azok feloldásához. Ezeket a mérgező örökségeket sokszor több generáción keresztül sem sikerül megtörni, így a hasonló történetek egymás után ismétlődnek meg. Az augusztusban megjelent filmadaptáció talán többeknek segít felismerni a problémát, ami már elindíthatja őket a rögös úton, mely egy szabadabb élethez vezeti őket.

szerző: Kiss Dóra

fotó: mozi