Meglepetés

Sok szó esik mostanában arról, hogy mennyire elidegenedtek egymástól az emberek, hogy a kapcsolattartásra is leginkább az online térben kerül sor. Gyakran emlegetett jelenség, hogy az egymás közelében vagy akár egymás mellett lévő gyerekek, fiatalok is a telefonjukat nyomogatva üzennek egymásnak. Így „beszélgetnek”.

Szakemberek mondják, hogy sokan nem is tudnak egymással másképp kommunikálni. Ezt is tanítani kell már.

Persze van, amikor a kapcsolattartás kényszerű okok miatt korlátozódik az online térre. Elég csak a közelmúltra gondolnunk… Ilyenkor jól kihasználhatjuk és élvezhetjük a tudomány és technika adta lehetőségeket, a különféle „kütyüket”.

Azt gondolom azonban, hogy legyenek ezek az eszközök bármilyen nagyszerűek, „okosak” is, mégsem pótolhatják a személyes kapcsolatokat, találkozásokat. Amikor közvetlenül nézhetünk egymás szemébe, amikor megölelhetjük egymást.

A minap én is kiélvezhettem a személyes találkozás minden örömét. Méghozzá váratlanul. Egy rég nem látott, vidéken élő barátom lepett meg, nagy örömet szerezve látogatásával.

Mindenki nagyon elfoglalt, sok a gond, a teendő, egyik hét telik a másik után. Mégis milyen jó lenne, ha sokunknak eszébe jutna ilyen meglepetéseket okozni! Ha nemcsak a technika eszközeit használva, hanem személyesen is gyakrabban találkoznánk ismerőseinkkel, barátainkkal. Akár kezdeményezve, megszervezve a találkozót, akár felkeresve egy-egy számunkra kedves embert.

Ha több időt találnánk arra, hogy így is ápoljuk kapcsolatainkat. Örömet szerezve, a személyes találkozás, egy őszinte, jó beszélgetés örömét átélve.

Fotó: pixabay