Meglátni a jót

Bizonyára mindenki ismer olyan embereket, akik szinte mindig valami rossz dolgot, negatív eseményt osztanak meg másokkal. Az orvos, a nővér goromba volt, a hivatalban nem sikerült semmit elintézni, a pénztárnál megelőzték… Nyilván mindannyiunkkal történnek ilyen dolgok, és természetes, hogy bosszankodunk emiatt. És persze lehetnek olyan napok, amikor ránk jár a rúd, semmi sem sikerül.

De nem lehet az, hogy legalább ugyanannyi jó dolog is történik velünk, csak nem vesszük észre? Nem lehetnénk kicsit fogékonyabbak a pozitív dolgokra, legyenek azok bármilyen apróságok? Nem beállítottság, szemlélet kérdése (is) ez?

Egynapos kirándulásra mentem barátnőmmel és családjával Magyarországra. Szerettem volna bemenni a székesegyházba, de a kaput zárva találtam. A kifüggesztett táblán láttam, hogy éppen a déli szünet ideje van. Ahogy elindultam volna, megállt mellettem egy autó, és a sofőr – ahogy öltözetéről kiderült, egy pap – lehúzva az ablakot, kedvesen közölte, hogy csak két óra múlva lesz nyitva a templom.

De több kedves gesztussal is találkoztunk a nap folyamán. Még az odafelé tartó úton a vonatban a kalauz szólt barátnőm lányának, hogy segít majd a gyermekkocsi átvitelével az egyik peronról a másikra, hogy ne kelljen a lépcsőkön menniük. A vonat az első vágányra érkezett, így végül nem kellett igénybe venni a segítségét, mégis jólesett a figyelmessége. Hazafelé indulásunkkor pedig, még mielőtt valakit megkértünk volna, a lépcsőknél egy nő odalépett a kocsit toló anyukához és felajánlotta segítségét. A vonatban pedig egy másik asszony, látva, hogy kissé tanácstalanul próbálunk elhelyezkedni, és a közelünkben a kocsinak is megfelelő helyet találni, készségesen felállt és hátrább ült.

Hogy ezek kis dolgok? Igen, talán azok. De arról tanúskodnak, hogy vannak emberek, akik odafigyelnek másokra, akik bele tudják magukat élni más emberek helyzetébe. Ezeknek a más embereknek – ezúttal nekünk – örömet, jó érzést okozva.

Kívánom, hogy vegyük észre mindannyian ezeket a szívet melengető gesztusokat, és osszuk meg másokkal is! És akkor talán majd jobban fel tudjuk ismerni azokat a pillanatokat, amikor mi adhatunk: figyelmet, segítséget, kedvességet…

Fotó: Pixabay