„Hallottak róla, hogy az agy egy diszkontáló mechanizmus? Tegyük fel, kapunk egy ajándékot, egy gyémánt nyakéket. Amikor kicsomagoljuk, imádjuk. Eleinte boldogok vagyunk, másnap még mindig boldoggá tesz, de egy kicsit kevésbé. Egy év múlva ránézünk a nyakékre és megunt vacaknak látjuk. És tudják miért diszkontál az agyunk? A túlélésért. Készen kell állnunk az új élményekre, mert veszélyt jelenthetnek. Ugye jó lenne, ha ezt is törölhetnénk? Kétlem, hogy gyakran lesnének ránk kardfogú tigrisek. Tervezési hibának érzem, hogy az agyunk a veszélyjelzések és a túlélés infóit raktározza el, nem az örömöt és a hálát. Azt hiszem, ez történt most anyuval is. Annyira koncentrált a veszélyjelzésekre, hogy a diszkontáló mechanizmusa elfelejtette láttatni vele a jó dolgokat. És talán már apu sem látja anyuban a gyémánt nyakék részt.” 

Azt gondolom, hogy ez az idézet rámutat arra, hogy mi történik mindannyiunk életében, és kezdünk el egyre jobban félni, főleg a felnőtté válásunk után. De miért mondja ezt Bee, Bernadette lánya, ki az a Bernadett és miért is annyira fontos, hogy a lehető legtöbb emberhez eljusson ez a film? Kezdjük inkább az elején…

A Hová tűntél, Bernadette? (Where’d You Go, Bernadette) Maria Semple zseniális humorral, de annál több mondanivalóval átszőtt regénye alapján készült film. Főszereplője a kicsit sem szokványos filmkarakter, viszont annál inkább azokkal a tulajdonságokkal és belső démonokkal rendelkező Bernadette Fox (Cate Blanchett), amivel legtöbben mi is küzdünk, csak sosem beszélünk róla. 

A film átfogó képet mutat nem csak egy család életéről, de az egész társadalmunk működéséről is. Bernadette-t úgy ismerjük meg, mint egy antiszociális, szorongó, különc anya, aki a lányán, a 14 éves Bee-n kívül senkivel nem ápol igazán szoros kapcsolatot. Férje, Elgie a Microsoftnál dolgozik, feltaláló, és bár velük él, semmi ideje a családjára, olyan, mintha egészen más nyelvet beszélnének. Bernadette és Elgie húsz éve költöztek Los Angeles-ből Seattle-be, de Bernadette sosem tudott megbékélni ezzel a hellyel. Egy régi, félig felújított, ütött-kopott házban élnek, s bár Bernadette egy híres építész volt egykor, ezt a házat nem fejezte be.

A filmben mindenkinek Bernadette-tel van problémája, s bár tényleg van problémája, mégsem az, amiről a többiek meg vannak győződve, amit állítanak róla. A filmen végighaladva az okok, amik Bernadette szorongását, bezárkózását okozták, nagyon szépen kibontakoznak előttünk és választ kapunk minden kérdésre. Számtalan nehézséggel kellett megküzdenie élete során, középkorú nő, akinek szembe kellett nézni a gyásszal és képtelen kezelni a munkája során kialakult kudarcait. Be kell látnia, hogy amit gondolt saját magáról, aki lenni szeretne, és aki Ő valójában, az nem ugyanaz. Annyira bezárkózik, hogy csak a férjével, a lányával, egy szomszédjával, és egy online személyi asszisztenssel (vele intézteti a bevásárlásokat is) van kapcsolata.

A filmben azt az öt hetet figyelhetjük meg, ami Bernadette, Bee és Elgie Antarktiszi utazásáig hátra van. A cselekményben folyamatosan történnek olyan dolgok, amik miatt úgy tűnik, Bernadette a hibás, mentálisan instabil és kezelésre szorul, de számunkra a képkockákat nézve egyértelmű, hogy ez nem így van. A történet tökéletesen rámutat arra, hogy hogyan tud egy csoport, a társadalom bekategorizálni valakit valamilyennek a saját nézőpontjai alapján, és ez milyen távol is tud néha állni a valóságtól. Csak lánya, Bee az, aki nem kérdőjelezi meg édesanyját, s olyannak látja, amilyen valójában. Mikor már mindenki Bernadette-et akarja kivizsgáltatni, számunkra nyilvánvalóvá válik, hogy mindenki a saját problémáit vetíti ki rá és a saját kezeletlen nehézségeikkel nem tudnak megbirkózni, Bernadette valós problémái pedig kezeletlenül maradnak. Ekkor Bernadette eltűnik. S hogy ez milyen következményekkel jár, hová megy, és eljutnak-e végül a fehér kontinensre? Ezekre a kérdésekre inkább a film és a könyv válaszoljon. S hidd el, közben rengeteget fogsz nevetni.

Mindannyiunk életében van egy pont, amikor újra össze kell raknunk magunkat, hogy átmehessünk életünk következő fejezetébe. Mindannyiunban van egy kis Bernadette. Ha megnézzük a filmet, vagy elolvassuk a könyvet, talán mind magunkra ismerünk, vagy egykori énünkre. Mind menekülünk valami elől, a múltunk egy része, amit sosem zártunk le föl-föl bukkanhat előttünk akkor, amikor a legkevésbé számítunk rá. És mindannyian definiáljuk magunkat, még akkor is, ha ez távol áll a valóságtól. Úgyhogy időnként nem árt elindulni a megszokottból és útra kelni (lehet ez egy belső, vagy fizikai utazás is).

Bernadette-nek szó szerint el kellett mennie a Föld legtávolabbi részére, hogy megtalálja Önmagát. Te meddig mennél el?

szerző: Gyenese Mónika

fotó: Flickr