Két olyan veszélyforrás is van, amelyet el kell kerülnünk ahhoz, hogy emberi kapcsolatainkban ki tudjunk tartani egymás mellett. Az egyik ilyen a mások megsértése, a másik pedig a megsértődés. Az az igazság, hogy ma nagyon sok sértődött, fájó szívű ember van a világban. Ne bánts meg másokat! 

Európa társadalmai komoly értékalapra helyezett gyökerekkel bírnak, itt mindennek mércéje a szeretet és a szabadság. Ám az a szeretet, amely az emberi társadalmakat kellene, hogy jellemezze, nem nyilvánulhat meg ott, ahol megsértett és másoknak sérelmeket okozó emberek élnek. A viselkedésünk megregulázása, és az, hogy csak azt teszem a másikkal, amit magamnak is kívánok, minden ember gondolkodásában jelen van, akkor is, ha hívő, és akkor is, ha nem hívő. Ehhez fegyelemre és összeszedettségre van szükségünk, mert bizony hűségesnek lenni csak a lelkileg jól edzett ember tud. Minden fegyelmezésnek eredendően az a célja, hogy visszatérítse az embert az embernél magasabb rendező elv akaratához és szabályaihoz, ezáltal elejét vegye a békétlenség elterjedésének.

A sértődött ember soha nem tud teljesen hűséges lenni, mivel gondolatait és érzelmeit saját lelki fájdalmának babusgatása köti le, így nem marad figyelme a társára, társaira. Ha valakitől mindenki “elhajol”, az az ember magányos lesz, és világképe torzul. A megsértett ember meg van sebezve, fájdalmat érez, sérüléseket hordoz magában, és csak nagyon korlátozott mértékben tud szeretni. Ha meg vagyunk bántva, akkor nem tudjuk igazán szeretni azt az embert, aki sérelmet okozott nekünk. A megsértett emberek saját maguknak építenek börtönt. Elveszítik a szeretet, az öröm és a békesség szabadságát. Különféle baráti, ismerősi, közösségi szálak csak lassanként nőnek lélektől lélekig. Az igazán erős kötelékek évek, évtizedek alatt alakulnak ki. 

A hűséget sokszor úgy festi le a mai kultúra, mint hihetetlen és elérhetetlen teljesítményt. A hűséggel kapcsolatban leginkább elterjedt fogalmak a márkahűség vagy munkaadó iránti hűség. Ugye, érezzük, mennyire viszonylagossá és üressé válik ettől ez a fontos fogalom?

A ma embere (fiatal és idős egyaránt) olyan „rendező elv” szerint éli mindennapjait, amely azt sugallja, hogy az igazi szabadság a vágyak, ösztönök zabolátlan kiélésében van, mert majd ettől csillapul a sürgető kíváncsiság az új és más megtapasztalására. Ez HAZUGSÁG, mely csapdában tartja az emberiséget, békétlenséget szül az élet minden területén, sokszor még önmagunkon belül is meghasonlást okoz. Aki „Mindent megismer”, az beszámol róla, hogy szinte salakként kiég belőle a vágy a másik ember teljes megismerésére és az önátadó szeretetre, és a hűtlenséget tanulva már nem áll készen az egész életre szóló kapcsolatra. És ha a tágabb kapcsolódási pontokat vizsgáljuk, láthatjuk, hogy a társadalom és a gazdaság sok egyéb mellett azt is elvárja, hogy a munkavállalók könnyedén váltsanak munkahelyet, lakóhelyet, talán még élet-állapot is.

Volt idő, amikor a munkaadók jutalmazták a hűségeseket, akik 5-, 10-, 15, vagy több évet egy munkahelyen töltöttek és ünnepelték azokat, akik hosszant kitartottak egy munka-kapcsolatban. Hol van hát most a hűség, mint rendező elv az életünkben?

fotó: Freepik