Régi Kassa, álom…


A fenti cím egy rövid részlet Márai Sándor Cassovia elnevezésű verséből. „Kirakni rajzod, Régi Kassa, álom” – írja nevezett költeményében a világhírű magyar szerző, aki Kassa városában született és nőtt fel, itt is tanult, illetve az egyik itteni lapban jelentek meg az első szerzeményei, írásai is.

Márai befutott szerzőként álmaiban többször is visszatért szeretett városába, mégpedig azért, hogy megkeresse és megtalálja az elveszett gyermek- és ifjúkorát, illetve hogy műveiben megalkothassa azt a Kassa-krónikát, amely nélkül nehezen értelmezhető az ő életműve, és magának a településnek a históriája is.

Nem túlzás kijelenteni, hogy nekem is Kassa a „kedvenc” városom, ahová 2018 óta minden évben ellátogatok, egy esztendőn belül akár több alkalommal is. Az óvárosban sétálgatva úgy érzem magam, mint Alice Csodaországban, hogy egy mesebeli világba csöppentem, ahol csupa csodálatos épület és emlékmű vesz körül. A városrész sajátos hangulatról pedig inkább nem is ejtek szót…

Minden ott töltött alkalommal felkeresem a Szent Erzsébet-dóm, a Rodostói ház és a zenélő szökőkút mellett a már említett Márai Sándor életnagyságtól is nagyobb bronzszobrát, mellyel szemben egy üres szék található, ami szintén bronzból készült. E széken mindig helyet foglalok, sőt előfordult már olyan is, hogy itt kezdtem el olvasni a szerző egyik kötetét. Legutóbbi ottjártamkor pedig szinte magától villantak az eszembe Márai Olyan világ jön című versének kezdősorai: „Olyan világ jön, amikor mindenki gyanús, aki szép. És aki tehetséges. És akinek jelleme van…”

A mű mindössze négy versszakból áll, ám ezek a rövid sorok nagyon is aktuálisak és időszerűek. Szinte rögtön gondolkodásra és elmélkedésre késztetik az olvasót, hiszen a szöveg annyira szívettépő, mintha csak ma, napjaink világában született volna. Ebben a világban, ahol a tehetség már lassacskán tényleg provokáció, a jellem pedig merénylet.

Ezt kellene nekünk, a ma gondolkodó és töprengő embereinek valahogy, valamilyen módon közösen megakadályoznunk, mivel félő, hogy „most ők jönnek… A rútak. A tehetségtelenek. A jellemtelenek. És leöntik vitriollal a szépet. Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget. Szíven döfik azt, akinek jelleme van”.

Fotó: pixabay