Az orosz Szövetségi Büntetés-végrehajtási Szolgálat (FSZIN) rövid közleményben jelentette be Alexej Navalnij halálát. A közlés szerint „A. Navalnij elítélt egy séta után rosszul lett, és szinte azonnal elvesztette az eszméletét”. A közlemény állítása szerint a sürgősségi orvosi csapat mindent megtett, de nem sikerült megmenteni Navalnij életét. A Kreml közölte, Putyin orosz elnök is tudomást szerzett az esetről, Navalnij halálának okáról azonban még nem adtak közelebbi információt.
A 47 éves orosz ellenzéki politikust egy északi-sarkköri börtönben tartották fogva 2021-től. Politikai pályafutása során folyamatosan kritizálta Vladimir Putyin orosz elnök uralmát, elsőként a 2011-2012-es oroszországi tüntetések kirobbanásához járult hozzá, kampányolt a választási csalások, Putyin kormányzása ellen, nyomozott a politikai elit belső körei után, majd az ezekről készült videós összeállításait hozta nyilvánosságra. Ő derítette ki azt is, hogy Putyin a Fekete-tengernél épített magának palotát személyes használatra, illetve a moszkvai polgármester-választáson 27 %-ot ért el, ami sokakat meglepett, tekintve az orosz választási rendszer hiányosságait/tisztességének megkérdőjelezhetőségét.
Épségéért a nemzetközi közösség akkor kezdett aggódni, mikor 2020-ban kómába esett egy repülőúton, miután a gyanú szerint az FSZB orosz titkosszolgálat megmérgezte. Németországba menekítették gyógykezelésre, felépülése után annak ellenére is visszatért Oroszországba, hogy tudta, amint orosz földre ér, letartóztatják. Egy távoli börtönben érte a halál, melynek körülményei különösek. Az orosz FSZIN közleménye azért is furcsa, mert pénteki halálát megelőzően, csütörtökön, még jó egészségnek örvendett, a SOTA videója alapján pedig egy bírósági ülésen azzal viccelődött, hogy elfogyott a költőpénze. Halálát követően Navalnij szóvivője nyilvánosan követelte, adják ki holttestét a családjának.
Ivan Zsdanov, Navalnij egyik szövetségese szerint az édesanyját arról próbálják meggyőzni a hatóságok, hogy hirtelen szívhalál következtében hunyt el. Mindeközben a nemzetközi közösség politikusai sorra reagálnak az orosz ellenzéki politikus halálára. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke az X felületén azt közölte, az EU kizárólag Oroszországot okolja Navalnij haláláért. Részvétét fejezte ki nemcsak Navalnij családjának, hanem mindazoknak, akik naponta küzdenek a szabadságért a világ minden táján. “A harcosok meghalnak. De a szabadságért folytatott harc soha nem ér véget” – írta. Roberta Metsola, az EP elnöke hasonló gondolatokat fogalmazott meg: „A világ egy olyan harcost veszített el, akinek bátorsága nemzedékeken át visszhangzik majd. Megdöbbentő a Szaharov-díjas Alekszej Navalnij halála. Oroszország elvette a szabadságát és az életét, de a méltóságát nem. A demokráciáért folytatott küzdelme tovább él.”
Ursula von der Leyen szerint Putyin semmitől sem fél jobban, mint a saját népének megvetésétől és ellenvetésétől. Természetesen nem maradt el az orosz válasz sem, Marija Zaharova orosz külügyminisztériumi szóvivő azt közölte, a nyugati vádak Navalnij halálát illetően “önleleplezőek”. Emellett az orosz rendőrség sorra veszi őrizetbe Szentpéterváron és Oroszország más területein azokat, akik utcára vonulnak Navalnijt gyászolni. Diplomáciai következményei is vannak a történteknek: London bekérette az orosz diplomatákat, s felszólította őket az ügy részletes kivizsgálására. A világban jelenleg zajló konfliktusokkal együtt ez az ügy is csak tovább paprikázza a status quo-t (meglehet, ez már nem a régen ismert status quo) és a politikusok idegrendszerét. Instabil és törékeny világban élünk, az új kihívások mellé megjelennek a régóta szunnyadó ellentétek, azok a problematikus kérdések, melyeket ezidáig könnyedén szőnyeg alá söpörtek a honatyák, de legalább is nem foglalkoztak velük érdemben, kellő komolysággal (lásd: Közel-Kelet).
Legfőbb ideje lenne újra felcsapni a nemzetközi kapcsolatokról szóló könyveket, olvasni egy kis Kissingert, s nyitott szemmel járni a világban. Nem szabadna hagyni, hogy a pillanat hevében fontosnak tűnő zavarok oly mértékben lekössék a világ vezetőinek figyelmét, amit már nehéz újra fókuszpontba helyezni. Persze, ki vagyok én, hogy ítélkezzem a fölött, mi fontos zavar, s mi csak annak tűnik? Talán csak máshol van a fókuszpont. De éppen ez az, amire szükség volna. Percepcióváltás. Isten nyugosztalja Alexej Navalnijt, a percepcióváltót.
Forrás: Reuters, BBC, EuroNews, SkyNews
Fotók: wikipédia