Március 17-én zajlott az orosz elnökválasztás, és az óvodásokon kívül (a kiscsoportosokra gondoltam) senki nem csodálkozott, hogy Vlagyimír Putyin zsebelte be a szavazatok több, mint 87%-át.

Voltak persze kihívói, mert hiszen demokrácia van, és az orosz demokráciának több évszázados hagyománya van, ezt is mindenki tudja. A másik 3 elnökjelölt kapta meg a maradék alig több, mint 12%-ot. Volt azonban, azaz lett volna egy komolyabb ellenfele is az örökös elnöknek, egy üzbegisztáni születésű, hatvanéves üzletember, Borisz Nagyezsdin.

Nagyezsdin komoly háborúellenes programmal lépett föl, és a közvéleménykutatók bőven 10% fölötti eredményt jósoltak neki. Ez ugyan nem akadályozta volna meg Putyin győzelmét, de nem mutatott volna olyan jól, mert a világ esetleg látta volna, hogy az orosz lakosság nem áll egy emberként a nagy vezető mellett.

Mit lehet ilyenkor tenni?

Számolunk putyini módra. A választási törvény szerint elnökjelöltet adhat egy parlamenti párt, vagy össze kell szednie 100 ezer érvényes aláírást az ország különböző régióiból. Nagyezsdin több, mint 200 ezer aláírást gyűjtött, ám a rendszert nem lehet átvágni. A törvény szerint bármennyi aláírása van valakinek, a választási bizottság csak 105 ezret vesz figyelembe. Tehát minden végeredmény 105 ezer, a duplája is annyi.

Lám, számolni is tudni kell! Nagyezsdin beadta a 200 ezer aláírást, ami ugye eleve csak 105 ezernek számít, és a választási bizottság megállapította, hogy a 105 ezer nincs még 100 ezer sem, mert a többi érvénytelen.

Így Borisz Nagyezsdint február 8-án kizárták a választási versenyből. Sokat lehet tanulni az orosz politikai matematikából, a számok törvénye is változatható, és ebből is láthatjuk, hogy a 2×2 bizony néha 5…

Fotó: wikipédia/pixabay