Magyarország bő egy évtizede viaskodik Nyugat-Európával, amire nem volt példa a történelemben. Ha hadban álltunk az egyik állammal, szövetségesünk volt a másik, királyaink, diplomatáink mindig okosan kisakkozták valahogy.

Most is felcsillan olykor-olykor némi halvány reménysugár, hogy az Orbán-kormány valamiféle támogatásra lelhet az Európai Unión belül, ám ez mindig megfeneklik az orosz kérdésen. Legutóbb március 22-én, Brüsszelben szólt be keményen Giorgia Meloni, hogy ő egyáltalán nem osztja Orbán Viktor jókívánságait, amit Putyinnak küldött újbóli megválasztása alkalmából.

Az olasz kormányfő határozottan kinyilvánította, hogy ebben teljesen megegyezik az álláspontja a legtöbb tagállaméval. Pedig emlékszünk rá, hogy amikor Meloni pártja nyerte a választásokat, a magyarországi kormánymédia diadalmasan kürtölte világgá, hogy egy újabb politikai erő került hatalomra Európában, amely az orbáni utat követi majd.

Ez természetesen nem így történt. A tapasztalt és felelős politikusok jól tudják, hogy van mozgástér, lehet játszadozni, de csak addig, amíg a tét nem az emberiség békéje. Ott meghúzzák a vörös csíkot, és nem mennek tovább. Ugyanis nekik is fontos, hogy népszerűek legyenek, hogy a következő választást is ők nyerjék, de közel nem annyira, mint nemzetük biztonsága és szabadsága.

Ezt azért meg kellene tanulni tőlük…

Fotó: wikipédia