Nemcsak a kispénzű, de már a módosabb emberek is panaszkodnak az egyre nehezebb megélhetésre, a boltokban tapasztalható drágaságra. Ennek ellenére azt látom, hogy kisvárosunk nagy üzletközpontjaiban meg a kisebb üzletekben sincs hiány vásárlókból, az emberek szinte egymásnak adják a bevásárlókosarat. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kis hazánkban nincsenek szegények, akik egyik hónapról a másikra élnek, sőt sokan vannak, akik mélyszegénységben tengődnek, talán gyakran éheznek is, mert nem jut minden napra étel az asztalukra.

A nagyrészt élelmiszereket árusító boltokban jókora méreteket ölt az élelmiszerpazarlás. Az egyik élelmiszerlánc nyilvánosságra hozta, hogy évente több mint 2800 tonna élelmiszert likvidál véglegesen abból, amit eladásra kínál. Egy régebbi kimutatás szerint a 2016-17-es gazdasági évben 573 366 tonna élelmiszert adott el Szlovákia-szerte és 10 131 tonna „maradt a nyakán”. Ebből 2979 tonna volt a még fogyasztható élelmiszer, a kiskereskedelmi lánc mégis csak 137 tonnát ajánlott fel adományra, 2806 tonna étel azonban a kukában végezte.

Nézzük meg az érem másik oldalát. Naponta 24 000 ember hal éhen a világon. Évente 25 millióval nő az ínséget szenvedők száma. Világszerte 300 millió gyermek nem kap a szervezete fejlődéséhez szükséges táplálékot. Évente 11 millió kisgyermek hal meg éhség vagy alultápláltság következtében. A hagyományosan polgárháború sújtotta övezetekben (mint például Szudán) a gyerekek hatvan százaléka marad élelem nélkül. És még egy szomorú számadat: a világon minden percben tizenegy ember hal éhen – közölte az Oxfam nemzetközi segélyszervezet amerikai irodájának vezetője.

Valahol olvastam, hogy ha a gazdag országok a feleslegükből adnának a súlyos szegénységgel vagy élelmiszerhiánnyal küzdő országoknak, nem kellene a világban éhen halniuk az embereknek.

Látva a fenti riasztó számadatokat – amelyek ugyan nem a legfrissebbek, de kétlem, hogy az azóta eltelt időszakban lényegesen csökkent volna az üzletláncok élelmiszerpazarlása, vagy javult volna a világban az éhezők aránya – eszünkbe jut-e, hogy otthon gyakran mi is pazarlóan bánunk az élelmiszerekkel? Ki-ki gondolja végig, hogy csak az elmúlt napokban mi mindent dobott ki az időközben megromlott, vagy nem éppen friss, de még fogyasztható élelmiszerekből (pékáru, sonka, szalámi, gyümölcs, zöldség, stb.) a kukába. Gondolom, erről sokat tudnának mesélni a guberálók, akik napi szinten „leltároznak” a szemetesekben.

A világban milliószámra halnak éhen emberek. Eszünkbe jut-e legalább néhanapján hálát adni Istennek a mindennapi kenyerünkért, hogy ételben, italban nem szűkölködünk? Mi több, feleslegesen bővelkedünk!

Érdeklődéssel hallgattam egyedül élő, jómódú és mélyen hívő ismerősömet, aki elárulta, hogy sajátos módon próbál együttérezni a világ éhezőivel. Mint mondta, megengedhetné magának a bőséges reggelit, a kiadós ebédet vagy a jó vacsorát. Ehelyett hétköznaponként igyekszik szerényen étkezni, egyedül vasárnaponként vesz magához több ételt. Hozzátette még, hogy természetesen rendszeresen imádkozik az éhezők, nélkülözők megsegítéséért. És amikor erre a célra van gyűjtés, ahogy mondta, minden alkalommal mélyen belenyúl a pénztárcájába, mert megengedheti magának, és sajnálja, hogy a hozzá hasonló vagyonos és mindazonáltal hívő emberek közül kevesen adakoznak.

Bodzsár Gyula

Fotó: pixabay