A felgyorsult élethelyzetek szerves részévé váltak a mindennapi életünknek. Kapkodjuk a fejünket, annyi minden történt velünk az elmúlt napokban, hetekben, hónapokban, években és már fel sem tudjuk dolgozni, már emlékezni sem tudunk rá, hogy mi minden. Valószínű sokaknak ismerős ez a gondolat, hogy valami fontosra nem emlékszünk meghatározhatatlan szorongással és belső fájdalommal tölt el bennünket.
Gyakran hallom: „olyan gyorsan pörögnek a napok, egyik a másik után, hogy úgy érzem, hogy körhintán ülök és beleszédülök.”. Ha jól megfigyeljük, kevés olyan helyzet van az életünkben, ami valamilyen formában ne kapcsolódna a változáshoz. Amikor változásokkal találkozunk, a legelső, hogy valamit másképpen csinálunk, vagy kell csinálnunk, mint amit megszoktuk. Ehhez társul, hogy a személyes vagy munkahelyi/szervezeti változás miatt kezdetben egy érzelmi hullámvasútra ülünk fel. Olyan nehéz érzésekkel küzdünk, mint ellenállás, félelem, bizonytalanság, stressz stb.
Ennek gyakran oka a veszteségélmény, hogy a régit elengedjük, hogy helyettük új érkezzen. Ez a folyamat akkor is nehéz, ha hatással vagyunk a változás menetére. Ahhoz, hogy hatékonyan kezeljük ezt az állandó változást, a szervezeti és egyéni környezetben a mindig másként legyenre való felfokozott igényt (nehogy „bepunnyadjunk”, állóvízzé váljunk) vagy szükségszerűséget, nagyfokú rugalmasságra és alkalmazkodóképességre kell szert tennünk. Az érkező újat előbb meg kell szokjuk, be kell lakjuk és csak ezután tudunk az elfogadás és a jövő felé fordulni. Elfogadás és rugalmasság, a tudatos jelenlét segít abban, hogy rugalmasan alkalmazkodjunk az új körülményekhez.
A pillanatnyi helyzetünk tudatosítása, a MOST eseményébe való belehelyezkedés képessége abban fejti ki a hatását, hogy gondolatainkkal ne szaladjunk a jövőbe, vagy ne ragadjunk le a múltban, hanem tudatosan érezzük és tapasztaljuk meg a jelen pillanatot, beleértve a változásokat is. Az észlelés és a szellemi tisztaság, hatnak a megélés minőségére, így tisztán láthassuk a változások mögött rejlő lehetőségeket és kihívásokat.
A nehézségekkel kapcsolatos beszűkült látásmód helyett egy tágabb perspektívát nyerünk. A változások által kiváltott érzelmi hullámokat a tudatos jelenléttel le tudjuk csendesíteni azzal, hogy odafigyelünk az érzelmeinkre, pontosan meghatározzuk önmagunk számára: félek, dühös vagyok stb., ez elősegítheti a változásokkal járó stressz, szorongás mértékének csökkenését és nem csak mentális, de fizikális egészséget is biztosíthat.
Személyes megtapasztalásom is az, hogy sokkal strapabíróbb vagyok egy-egy kihívásokkal teli napon, ha pár percre behunyom a szemem és tudatosítom, hogy mi az, ami feszültséget okoz.
Az éber figyelem gyakorlásával tudatosabb döntéseket hozunk és kiküszöböljük az impulzív, át nem gondolt reakcióinkat egy egy általunk váratlannak megélt helyzetben, amikor úgy érezhetjük a környezet olyasmit vár el tőlünk, amire nem vagyunk felkészülve, nem tartjuk magunkat képesnek.
fotó: pixabay