Közöny


Akár egy modern skandináv krimi címe is lehetne, de sajnos, ez a hétköznapi valóság. A minap olvastam, hogy két holttestet találtak Pozsonyban, a rendőrség egyelőre semmi közelebbit nem mond. Múltkor egy árokból került elő egy emberi tetem, máskor már csak csontvázakat találtak valami elhagyatott helyen. Aztán be kell azonosítani az elhunytakat. Ugyanis eddig nem kereste őket senki. Nem hiányoztak a családból – amely talán nem is volt soha -, az iskolából, ahová alig jártak és a munkahelyről, amely vagy kivetette őket, vagy ők nem érezték ott jól magukat. És élnek és meghalnak úgy az utcán, erdőszéleken, hogy nem törődik velük senki.

Ők tehetnek róla – mondják legtöbben. Ez az ostoba ember válasza, akinek mindent mások teremtettek meg, és mindig vigyáztak rá, hogy el ne essen, ha megbotlott az életben. A legtöbben azonban maguk veszik az akadályokat, és gyakran nincs, aki segítsen nekik. Az emberek lelkesen tapsolnak a politikusoknak, akik mindenfélét megígérnek, követik őket nevetséges nézeteik szajkózásával. Butácska, a világhoz semmit nem értő bábfigurákat éljeneznek, akik úgy kerültek a közéletbe, mint Pilátus a Credo-ba. És közben naponta hal meg egyedül, elhagyottan valaki. Van-e esze annak, aki azt gondolja, hogy ameddig ez ,,természetes”, addig jobb lehet a társadalom?