Valójában azonban ez nem teljesen felel meg az igazságnak, de nem is valótlanság. Mert az igaz, hogy az 1919. március 21-én kikiáltott Magyar Tanácsköztársaság legfelsőbb vezetője papíron Garbai Sándor volt, a ,,nadrágot” mégis Kun Béla viselte. Hogyan jutott el a Magyar Királyság a szovjet típusú bolsevizmusig? Hosszú lenne leírni, ide elég annyi, hogy az első világháború után Károlyi Mihály gróf miniszterelnök, később köztársasági elnök vezetésével az ország kereste a megmaradás útját.

Nem volt könnyű, hiszen keletről a románok, délről a szerbek, északról pedig a csehek nyomultak az ország belseje felé, jelentős területeket szállva meg 1919 tavaszára. A nyugati orientáltság nem volt elegendő arra, hogy az ország területi épségét megőrizze, Károlyi tehát úgy érezte, ez az irány megbukott.

Akkor Oroszországban már közel másfél éve volt hatalmon a szovjet típusú berendezkedés, ami nyilvánvalóvá tette, hogy nem fogadja el az antant által létrehozott új rendet. Károlyi tehát úgy gondolta, hogy ha nyugatról nem jön segítség, talán kelet felől érkezik valami. Ebben megerősítette a március 20-án érkezett Vix-jegyzék, amely egyértelművé tette, hogy Magyarországnak át kell engednie területeinek nagy részét szomszédainak.

Ennek hatására a Berinkey Dénes vezette kormány lemondott, a szociáldemokraták balszárnya pedig egyezséget kötött a bebörtönzött Kun Bélával, hogy közösen veszik át az ország irányítását. Másnap, március 21-én kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, amelynek irányítására megalakult a Forradalmi Kormányzótanács, élén Garbai Sándorral, az egykori kiskunhalasi kőművessegéddel. A legfontosabb ügyekben azonban mindig a külügyi népbiztos, az agyafúrt, kipróbált bolsevik forradalmár, Kun Béla mondta ki a végső szót.

Segítség nem jött Szovjet- Oroszországból, viszont 133 nap alatt megteltek a börtönök, és kivégzett papok, parasztgazdák, értelmiségiek holttestei jelezték a bolsevizmus útját. 

Fotó: wikipédia