Mit jelenthet ez a furcsa etikai fogalom, amit emberi, társadalmi, egzisztenciális viszonyainkban újra és újra számon kérünk - főleg másokon. Nem vagy hűséges! – könnyen rásütjük arra, aki megbotlik emberi életében.
A ma emberének feje fölött, mint Damoklész kardja, folyamatosan ott lebeg – vajon amit döntök, teszek, mondok, vagy érzek, akivel vagyok, vagy akivel szakítok, azt a környezetem hogyan ítéli meg? Hűségesek vagyunk-e célkitűzéseinkhez, barátainkhoz, családtagjainkhoz, munkahelyünkhöz, stb.
Vannak rövid és élethosszig tartó családi szabályok, van barátság és van szerelem; de hogyan engedjem el, ami múlik, s honnan tudom, hogy amit megtartok, az a jó? Nincs olyan beszámoló a hűtlenség tragédiájáról és az igazi hűség értékeiről valaha is leírt vagy feljegyzett emberi történetek között, amelyben ne arra hívták volna fel a figyelmet, hogy hűségesnek lenni elsősorban önmagunk viszonylatában kell, majd csak utána tudunk máshoz is hűségesen viszonyulni.
A hűség nem egyfajta állóvíz az unalmas kapcsolatban élők, vagy abba görcsösen kapaszkodók számára, nem egy kitalált, szorongó ragaszkodás. A hűség nem folyamatos szorongás, hanem valódi stabilitás és örömforrás lehet. A hűség emberi nagyságot és őszinte érzéseket jelent azok számára, akik valódi értékként tekintenek nem csak önmagukra, hanem másokra is. Állandó erőfeszítések árán alakul ki a stabil érzés és a megfelelő válasz az emberben. A másik ember állhatatosságának hiánya, azaz hűtlensége nem szabad, hogy befolyásoljon bennünket, ha kitartunk az emberi kapcsolatunk melletti döntésünkben, azaz ragaszkodunk még ahhoz a személyhez is, aki esetleg egyszer megbotlott.
Van, aki úgy dönt, hogy már nem tudja az akaratát és a vágyait, valamint az átélt helyzeteket kezelni, és jobb, ha hátat fordít, míg más hűséges marad önmagához és elképzeléseihez. A hűtlen ember sértett, és szinte minden sérelemnek a büszkeség az oka. A sértettség kritizálásban, ítélkezésben, neheztelésben, védekező magatartásban, önsajnálatban és bosszúvágyban nyilvánul meg. Ez a magunkhoz, kapcsolatainkhoz és döntéseinkhez való negatív hozzáállás önkínzást eredményez.
fotó: Freepik