Egyértelműen mindenkié, hiszen tudjuk, hogy az Isten nem személyválogató. De azt is hozzá kell tenni, hogy nem is erőltet rá semmit senkire. A békességet sem. Ez a gondolat azért jutott eszembe, mert ismerőseim itt a közösségi hálón sorra teszik fel a húsvéti képeket, és többnyire ott a jókívánság – a feltámadt Krisztus békéje legyen veletek! De hogyan lesz békesség annak a szívében, aki a másik embert utálja, lealázza?

Milyen gyakran látom, hogy akik vallásos idézeteket osztanak meg (most a húsvéti üzeneteket is) egy- egy közéleti szereplő posztja alá odaírják, hogy: szemét, rohadék…és még egyéb válogatott szidalmakat. A politikus, a közéleti szerepelő is ember, és akinek eltér a véleménye miénktől, az is. Lehet azt mondani a közszereplőkre, hogy elegünk van belőle, nem szavazunk rá, nem érdekel. Ez még belefér, sőt, a szabad véleménynyilvánítás megjelenése, ami nagyon fontos. De a gyűlölködés és szitkozódás nem politikai állásfoglalás! Az a romlott lélekből fakad.

Úgy hát gondolja meg mindenki, aki Krisztus békéjét kívánja a világnak, hogy először ő fogadja be. Mert a béke nem tud helyet foglalni magának a gyűlölettel megtelt szívekben. Mint egy limlommal, régi szeméttel megtelt kamra, aminek az ajtaját már félig sem tudjuk kinyitni a sok kacat miatt. Minden, ami Istentől van, tiszta és bűntelen. Mi nem nagyon tudunk ilyenek lenni. De jószándék és szeretet lehet mindenkiben. Akiben nincs, először szerezze be, utána kívánja másoknak a feltámadt Krisztus békéjét.

Fotó: pixabay