Vajon Colombónak volt egyáltalán felesége? Vettem a fáradságot, és elkezdtem nézni az epizódokat. Mindig ugyanaz a ballonkabát. Kettő, de legalább egy mérettel nagyobb, mint viselője. Gyűrött, mintha a hadnagy ebben aludna. Nem is ágyban, hanem egy padon a parkban. A kézelője sem túl tiszta. Néha, amikor szétnyílt a kabát, alatta ugyanolyan gyűrött ing. A fehér sosem fehér igazán, inkább tört-, tojás- vagy csontárnyalat. Élek a gyanúperrel, hogy ha megnézhetnénk a gallérját, vastag koszcsík „díszítené”. És Colombo haja kócos, arca, ujjai ápolatlanok. Ilyen egy nős ember? Ilyen egy férfi, akit otthon minden nap asszony vár? Mégis mindannyian elfogadtuk, hogy van. Miért? Mert azt mondták. „Mindenki tudja, hogy létezik, csak még sosem látta senki.”

„…Magyar polgártársaink, akik ismernek engem, és sokan nagyon is személyesen ismernek, egy dolgot tudhatnak, hogy nagyon és őszintén tisztelem őket!” – trillázta Ivan Korčok, magyarul is köszönetet mondva.

Jaj, de jó! Ilyen szavakra, gondolatokra, érzésekre felébredni! Még a napocska is szebben süt! Simogatja az orcámat, odatartom hát neki a másik oldalt is! Mert azt mondja ez az áldott jó lélek, ez a magyarbarát hős, hogy „nagyon és őszintén tisztel” engem!

Hogyan? Nem mondta, hogy engem? Miért, rám tán nem vonatkozik? Én talán kivétel vagyok? Nem vagyok elég? Nem nőttem fel hozzá? Mindjárt elborul az agyam! Ja, hogy nem tartozom bele a klikkbe! Mert azt mondja ez a magyarmentő volt külügyminiszter, jelenlegi államfő jelölt, hogy azokat a magyarokat „tiszteli nagyon és őszintén”, akik ismerik őt, azokat a sokakat, akik „nagyon is személyesen ismerik”.

Hát, az tényleg nem én vagyok. Mert én ezt a szuperment, aki kiállt elénk a félszeg kis szemüvegében, és szavai által kétrét hajolt előttünk, megköszönve, hogy mennyi fantasztikus dolgot tettünk mi, magyar polgártársak az újkori, modern és demokratikus Szlovákiáért, nem ismerem. Mit ad Isten, én csak az alteregóját ismerem. Vagyis azt sem, de arról legalább többet tudok. Tudom például, hogy az alteregója, aki pont úgy néz ki, mint ő, a neve is ugyanaz, a hangja is, a mozdulatai, a gesztusai, 2021-ben azt mondta, hogy olyan, hogy Felvidék, nincs. Nem is volt.

Meg még azt is mondta, hogy a magyar állam csak ne újítgassa Szlovákiában a régi magyar kastélyokat, várakat, csak ne fizetgessen itt nagy összegeket azért, hogy a szlovákiai (nincs Felvidék!) magyaroknak egy paraszthajszállal jobb legyen! Ne tegye! Ne avatkozzon be ilyen durva módon Szlovákia belügyeibe! Ha majd Szlovákia akarja, akkor felújítja a régi magyar épületeket! Speciel az általa képviselt szlovák kormány ezt nem akarja, de ez lényegtelen. A lényeg az elvekben van!

Tehát én pont nem az a magyar vagyok, aki Ivan Korčokot „nagyon is személyesen” ismerném. Akkor viszont, attól tartok, én nem is az a magyar vagyok, aki „az újkori, modern és demokratikus Szlovákiáért, annak történelméért” oly sokat tettem volna, „ami nélkül Szlovákia ma nem tartana ott, ahol”. Mert ezt is mondta ez az újkori és modern Robin Hood. A szegények és elszakított területen (ami nem Felvidék, mert olyan nincs is!) élő magyarok nagy barátja és jótevője.

Ő valamilyen más magyarokat ismer, s őt valamilyen más magyarok ismerik „nagyon is személyesen”. Más magyarokat tisztel őszintén és tiszta szívéből. Más magyarok nemzeti identitását respektálja, más magyarok anyanyelvének szeretetét értékeli. Azokét a magyarokét, akik nem emlékeznek a 2021-es magyarellenes kijelentéseire. Vagy akiknek nem számít, mert sosem számított. Akik alig várják tízévente a népszámlálást, amikor magyarul rikkantják az utca csendjébe, hogy szlováknak vallották magukat, mert ez mekkora poén már!

Én meg már megint kiestem a körből. Megcsapkodom a homlokom, hogy csupa piros lesz: hát még mindig képtelen vagy tanulni? Hogy neked mindig rosszul kell helyezkedned! Ahelyett, hogy Korčok imádatig tisztelt magyarja lennél, most majd távolról nézheted, milyen jó lesz a kiválasztott Áprád-fiaknak az Iván kebelén!

Most kaptam a fülest, hogy a belváros egyik nyitott teraszán látták együtt teázni Korčok mélyen tisztelt magyarjait Colombo feleségével. Az öreglány állítólag suttyomban rumot is öntött forró italába. Korčok magyarjai nem! Azt mondták, csak józanul, tiszta fejjel lehet majd meghozni a legmegfelelőbb döntést!

fotó: Ivan Korčok facebook oldala