Forró Krisztián 12 917 szavazatot szerzett a Dunaszerdahelyi járásban. Ez 34,19 százalék. Ivan Korčok 12 376 szavazattal, 32,76 százalékkal lett a második. A különbség 541 szavazat. Még az is bizonyos értelemben elfogadhatóbb lett volna, ha Peter Pellegrini lihegett volna Forró nyakára. De ez?
Dunaszerdahely! A magyarok még itt sem mutatták meg erejüket, amelyre Forró oly gyakran hivatkozott.
Csallóköz, sőt az egész felvidéki magyarság fővárosának hirdetett Dunaszerdahelyen Forró 2161, Korčok pedig 2048 voksot kapott. 113 szavazat különbség! Erre mi a magyarázat?
S hogy lehet az, hogy Szijjártó Péter, magyar külügyminiszter azt mondja, hogy Forró tiszteletre méltó eredményt ért el. Igaz, egyik barátom azt mondta, hát, mit mondhatna… Egyenesen “szívet melengetőnek” nevezte az eredményt – a Szövetség szóhasználatával élve -: a győzelmet.
„A szlovákiai magyar közösség egységes, erős és politikailag is egységet tudott felmutatni” – értékelte a szlovákiai elnökválasztás első fordulójának eredményét Szíjjártó Péter a Kossuth rádióban. Hogy ez a megállapítás, minek alapján állja meg a helyét, az külön értekezést kíván.
Komáromban Korčok győzött 3175 szavazattal, míg Forró csak a harmadik lett 2433 vokssal.
Párkányban Korčok és Pellegrini is megelőzte Forrót. Ugyanez ez a helyzet Ipolyságon is. Itt is megelőzte Forrót Pellegrini és Korčok is. És jön még Nagykapos, Tornalja… Meg megannyi más.
Valószínű, ez mind-mind történelmi eredmény, legalábbis a Magyar Szövegség olvasatában. Hiszen Forró a negyedik lett! Nem elég ez?
Egyébként ez a “történelmi eredmény” kifejezés lehetne a Magyar Szövetség szlogenje is. Csodálkozom, hogy ez még senkinek sem jutott az eszébe.
Ez a “szövetséges győzelem” nagy fejfájást okozhat egyeseknek! Mert könnyen lehet, hogy Berényi EU-s eredménye ugyancsak ilyen tiszteletreméltó lesz. És majd akkor is győzelemként hirdethetik meg a “történelmi eredményt”.
Forró Krisztián ismét arról beszél, hogy mozgósítani kell a magyarságot, hogy bejussunk (azaz bejussanak “ők”) az EU parlamentbe. Lehetetlen, hogy ne értsék meg: itt az ő szavukra már semmi sem mozdul meg… Hogy mennyi az annyi, láthattuk világosan.
És még egy nem elhanyagolható dolog: a lájkmédia teljes erőbedobással mosdatja már a mosdathatatlant. Mert ne adj’ Isten! Elzárják Budapesten a csapot, ami sokkal nagyobb tragédia lenne, mintha a Barátság I., Barátság II. vagy az Adriai-kőolajvezeték csapját zárnák el.
A pénzben mért magyarságot azért még ne temessük! Még lesz rá szükség… Meg lehetőség is! A gond még most sem olyan nagy: van azért ez meg az, ami szükséges a jó élethez. Ingyen, támogatásokból… Itt is, ott is!
Meg van még itt azért egy fontos! Minél hamarabb terítékre vele! Erről is Bugár tehet! Mert ha Csáky Pál lenne a miniszterelnök-helyettes… Meg nem lenne Bugár. Meg ha nem lett volna Híd. Meg ha meg sem született volna Simon Zsolt. Meg eltörölnék végre a föld színéről Sólymost. Akkor lenne szép az élet! – és csakis akkor… Akkor ott lennénk a parlamentben, a kormányban, Brüsszelben. Mindenütt! – érvek érvek hátán. Mert felelős mindig akad. És mindig másutt kell keresni…
Apropó! Bugár Béla öt évvel ezelőtt 3,1 százalék szavazatott kapott sok „igaz magyar” örömére. Az itteni ún. magyar politikát meghatározó árulózás közepette is. Magyarországi hátszél nélkül…
A megélhetési magyarok amúgy lassan himnuszt választhatnának maguknak: „Tanulj a rosszhoz is jó képet vágni, magaddal törődj csak, más senkivel… Tanulj meg fiacskám komédiázni, mert minden, minden csak komédia…” Ugye. Ismerős!
fotó: pixabay