EGYSZER SZLOVÁKOK, EGYSZER MAGYAROK?
Szinte hihetetlen, hogy több mint száz év alatt milyen hatalmas változások és fordulatok történtek a nagykürtösi járás béli Leszenye község nemzetiségi összetételében. Az 1910-ben megtartott népszámláláskor a falu lakosságának 86 százaléka magyarnak, 14 százaléka szlováknak vallotta magát. A 2021-es összeíráskor ezen a 487 lélekszámú településen az emberek 86 százaléka szlováknak, és csak 10 százaléka (50 személy) vallotta magát magyarnak.
A tíz évvel korábbi népszámláláskor 522 lakost számoltak össze, és ebből csak 10,73 (56 személy) nevezte magát magyar nemzetiségűnek. Húsz évvel korábban, vagyis az 1991-es népszámlálás idején az 590 lakosból 109-en (18,47 %) vallották magukat magyarnak. Vajon mi történt a 2001-es összeíráskor, amikor is 571 lakosból 235 (41,16 %) jelentkezett magyar nemzetiségűnek? Talán túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ezek egyben katolikus vallásúak, mert a településen élnek evangélikusok is, akik inkább szlováknak vallják magukat.
Az történt, hogy abban az időben jó magyar pap járt hozzájuk misézni. Állítólag, így hallottam, figyelmeztette a híveit, hogy ha népszámláláskor szlováknak mondják majd magukat, könnyen megtörténhet, hogy az illetékes megyéspüspök látva a falu nemzetiségi összetételét, vagyis, hogy 80 százalékban szlovákok lakják, azt fogja mondani, hogy akkor szlovák nyelvű szentmiséket kell tartani, legfeljebb havonta egy vasárnapi szentmisét engedélyez a közel húsz százaléknyi magyarnak.
Nem vették tréfára a hívek papjuk óva intő szavait, és láss csodát, a 2001-es népszámláláskor a korábbihoz viszonyítva több mint a felével „megugrott“ a magyar nemzetiségűek számaránya.
Mivel a következő népszámlálás idején a híveket már egy másik lelkipásztor szolgálta, aki, finoman fogalmazva, valószínűleg nem tartotta fontosnak a nemzetiségi összetétel alakulását, így aztán tíz év elteltével, ismét csak láss csodát, 30,43 százalékkal csökkent Leszenyén a magyarság számaránya.
Gondolom, az illetékes püspök úr nem foglalkozik, vagy nem fárasztja magát népszámlálási adatokkal, mert mint a múltban is, napjainkban is változatlanul magyar nyelven folynak az istentiszteletek a templomban. És ahogy hallottam, a hívek nem is igénylik a szlovák nyelvű miséket.
Az már egy másik fejezet, hogy a községben az elmúlt közel 80 évben mindig is csak szlovák kisiskola működött, s ennél fogva a tősgyökeres leszenyeiek közül még csak elvétve sem járt senki magyar tanítási nyelvű iskolába. A katolikusok többségét viszont anyanyelvükön túl vallásuk is magyar érzelműnek tartotta meg mind a mai napig. Hogy akkor kevés kivételtől eltekintve mégis miért mondják magukat szlovák nemzetiségűnek?
Ennek egyik lehetséges magyarázata az lehet, hogy a szlovák iskolába járó gyerekeket automatikusan szlovák nemzetiségűnek vezették az iskolai nyilvántartásban. És az iskolai bizonyítványukban, amikor még szokás volt feltüntetni a nemzetiséget, bizony mindannyiszor a szlovák nemzetiség szerepelt. Így aztán nem csoda, hogy ez akaratlanul is a tudatukba ivódott nemzedékről nemzedékre.
Másik magyarázatát, okát pedig abban kell keresni, hogy hiányos magyarságtudatuk miatt hajlamosak összetéveszteni nemzetiségüket az állampolgárságukkal azt gondolva, hogy aki szlovák állampolgár az egyben szlovák nemzetiségű is.
fotó: maps