Az alábbiakban egy olvasónk által beküldött levelet adunk közre.

Szívesen olvasom Kalmár Csaba cikkeit, mert tetszik a stílusa, a mondanivalója. De a minap közölt véleménycikkével, amelyben arról akarta meggyőzni a nagyérdeműt, hogy mégiscsak Forró Krisztiánt kell támogatni az elnökválasztáson, nem tudok egyetérteni. Az említett cikk a következő linken olvasható vissza: https://szabadujsag.sk/velemeny/ujhagyma

Csak azért kellene rá szavaznunk, mert ő azért mégis a mi kutyánk kölyke? És a magyarok a sajátjukat választják, ahogy a bazi nagy hirdetőtáblákon is olvashatjuk.

Értem én, mit akar mondani a szerző. És hát valahol azért még igaza is van. Ráadásul én is ezt gondoltam hosszú ideig. Semmi pénzért sem szavaztam volna más pártra, mint az MKPr-ra meg a Szövetségre meg már nem is tudom a sok névváltoztatás után kire. A magyarokra szavaztam. Ez így dukál. Azt hittem, amit gondolom Kalmár Csaba is hisz.

Most már másképp gondolom, még akkor is, ha a családomban sem ad mindenki igazat nekem. Mert olyan nincs, hogy az egész magyar közösségben ne lenne egy karizmatikus vezető. Szerintem egyetlen ilyen ember volt/van ma ebben az országban, akit egyesek nevezhetnek ugyan Vojtechnak meg Chrobáknak meg árulózhatnak is egy sort.

Bugár Bélán kívül az elmúlt harminc évben ki volt ilyen politikus? Komolyan kérdezem. És most virtuálisan akár belém is rúghatnak, de mondjon valaki még egy ilyen nevet: Menyhárt meg Csáky? Bárdos meg Berényi? Forró meg Orosz Örs? Vagy Gubík László? Nagy József?

A magyarokat Bugár tanította meg arra, hogy lehet szlovák pártokra is szavazni – olvasom az egyik helyen. Rendben, legyen! De hogy lehet az, hogy miután Bugár Bélát kiátkozták s tán még az emlékét is kitörölnék… Szóval hogy lehet az, hogy nincs egy másik ember, egy ellen-Bugár, aki az elmúlt minimum egy évtizedben megtanította volna itt e buta magyar embert, hogy most már nem a Béla a menő.

Most már itt van a Józsi vagy a Kriszti, vagy mit tudom én, hogy ki: most már rá kell szavazni. Most ő az “új Béla”, annyi különbséggel, hogy ő már biztos jó lesz, hogy őt már senki sem fogja kifütyülni a március 15-i ünnepségen Dunaszerdahelyen. Hogy ő nem megy semmilyen hídra, hanem egyenesen, száraz lábbal, gondok nélkül a Kánaánba vezeti az itteni magyar népet! Híd nélkül is!

Az Orbán-imádók (mindannak ellenére, hogy Orbán tényleg a szó szoros értelmében az egyik legnagyobb politikus), amikor a Vezér Tusványoson alaposan megdorgálta a felvidéki magyarságot, pontosabban mondjuk ki, az MKP/Aliancia/Magyar Szövetséget, szinte halálra váltak: “Az, hogy a felvidéki magyarság nem tudja elérni a parlamenti képviseletét Pozsonyban, az minden visszafogottság mellett is azt kell, mondjam, hogy ez egy gyenge teljesítmény… Szóval, ennél azért többre van szükség, ha valaki a hazáért dolgozni akar az elszakított országrészekben. És nekünk van jogunk részt venni a szlovák parlament munkájában, senki sem foszthat meg ettől a jogunktól, vagyunk is elegen, hogy az alkotmányos elvárásoknak eleget tegyünk, akkor méltóztassanak az urak és hölgyek ezt a problémát megoldani” – mondta Orbán.

A hazai lájkmédia alig bírta magyarázgatni, hogy ez valójában nem is kritika volt, hanem sokkal inkább további buzdítás a “még további” munkára.

S mivel már Bugárt agyonárulóztuk, belérúgtunk száz meg százezerszer, mert ő már “nem is a mi kutyánk kölyke”, maximum utcamix, várjuk az igaz nagy Felvidéki Vezetőt… Remélem, már megszületett… Mert ha nem, akkor még legalább harminc évet kell várnunk…

Ja, és még egy dolog… A kutyák ugatni is szoktak… Ezzel is felhívják a figyelmüket magukra! A morgás nem jelent semmit. A farokcsóválás meg annyit sem! És a legkevésbé hatásos, ha bemegy az ólba és onnan figyel, mi történik… Pellegrini vagy Korčok számára jut-e a farokcsóválásból…

Fotó: TASR/Jaroslav Novák