Barsi Balázs atya meglátása szerint az intellektuális és erkölcsi erőfeszítés, az Isten parancsaihoz való hűséges ragaszkodás, az aszkézis mind-mind kevés a Krisztusra találáshoz.

A kiinduló pont, a tény és az igazság az, hogy a mindenkori kezdeményező a Mester, Urunk Jézus Krisztus, aki maga könyörül meg a becsületesen kereső emberen – még a téves lelkiismeretűn is –, és tisztán kegyelemből nyilatkoztatja ki neki önmagát, mint minden idők és történések végső okát és célját.

Egy-egy igazságért, eszméért, vallásért, ideológiáért, lehet jó szándékkal buzgólkodni, lehet azt jó értelemmel keresni, de amikor a végső igazság, mint élő Személy áll elénk – „Én vagyok az igazság” –, világossága a déli verőfényt is egyszerre sötétséggé változtatja minden földi halandó életében.

Olykor egyénként és közösségként egy kis időre meg kell ahhoz „vakulnunk”, hogy kigyógyuljunk elvakultságunkból, és egy újfajta látásra nyíljék meg a szemünk és szívünk. A természetes ismeret értéke ugyan megmarad, de a végső megvilágosodást többé már nem a természetes emberi ész és értelem adja, hanem az Istentől kapott új világosság – a Szentlélek.

Adjunk hálát Urunk, Jézus Krisztusnak, akiért, akiben, és aki által teremtetett minden ember a csodálatos meghívásért, a kiválasztásért, amellyel egykor Saul szemét és szívét is megvilágosította, s őt a népek apostolává rendelve mindannyiunk üdvösségének munkálójává, példaképévé tette.

Közbenjárására adja meg mindnyájunknak a kegyelmet, hogy elvakultságainktól megszabadulva, valamint Hozzá, hivatásunkhoz és egymáshoz ismét szívből megtérve alkalmassá váljunk a reánk bízott emberek között az evangélium hatékony hirdetésére.

A nyitóképen a bodollói templom oltára (Fotó: A szerző archívumából)