Barsi Balázs atya írja, hogy a katolikus hit igazságaival kapcsolatban szabad kérdéseket feltenni, hiszen a dialógus a kereszténység lényegéhez tartozik. Ám ugyanazt a kérdést fel lehet tenni őszinte érdeklődésből, vagy szenzációéhes kíváncsiságból, a Krisztus-követésben való elkötelezettségünk megerősítésére, vagy éppenséggel langyos, megalkuvó életvitelünk igazolására.

A hitünkkel és életvitelünkkel, életmagatartásunkkal kapcsolatos kérdéseket leginkább nem a tartalmuk különböztetik meg egymástól, hanem a mindenkori kérdező hozzáállása.

Ha kérdések, kétségek merülnek fel bennünk, vizsgáljuk meg: nem a felelősségtől, önálló döntéstől akarunk-e szabadulni, amikor kívülről várunk választ? Más az, ha értelmi nehézségeink vannak, s felvilágosításra van szükségünk, s más, hogy ha egzisztenciális választ kell adnunk. Ha bizonytalanok vagyunk, ha szorongunk, hogy rosszul értelmezzük vagy félreértjük Isten akaratát, imádkozzunk világosságért. Ha bizonyos kérdésekben Isten törvénye és tanítása érthetetlennek tűnik számunkra, kezdjünk csak el szerinte élni, figyelmesen hallgatva lelkiismeretünk útmutatására. Csodálkozva fogjuk megtapasztalni, hogy hitbeli kételyeink, erkölcsi bizonytalanságaink szép sorban szertefoszlanak, eltűnnek.

Legyen bátorságunk és készségünk leleplezni önmagunkban a farizeusi kérdéseket, és tudjunk mindenekelőtt a szívünk mélyén jelentkező isteni hangra, a Szentlélek indításaira figyelni. Sőt, merjük megtenni, amire ez a hang ösztönöz bennünket. Akarjunk állhatatosaknak maradni, hogy a felismert jóban kitartsunk, és ne fáradjunk bele küzdeni azért, hogy a még nagyobb jót el is érjük.

A felvételen a Nagyboldogasszony tiszteletére emelt templom Szádudvarnok községben (Fotó: Mihályi Molnár László)