„Amikor az élet rád rak még egy lapáttal, tudod, mit tegyél? Csak ússz és evezz! Csak ússz és evezz, ússz és evezz!” Bizony, Szenilla, a 2003-ban megjelent Némó nyomában című animációs mese egyik főszereplője a sok nevetés mellett, ezt az okos gondolatot is átadta nekünk.

Mindenkinek vannak nehezebb napjai, és nem is feltétlenül kell valami rossz dolognak történnie ahhoz, hogy úgy érezzük, hogy a mindennapos teendők lelkileg is kimerítenek minket. Viszont akad úgy is, hogy az élet nehézségeket gördít elénk, ekkor kell a legéberebbnek lennünk és szem előtt tartanunk, hogy ne adjuk fel, hanem továbbra is küzdjünk és haladjunk előre. Nem kell minden egyes nap hatalmas távokat bejárnunk, sőt néha meg is kell állnunk. Viszont, ha minden nap csak egy pici lépést megteszünk az utunkon, elkerülhetetlen lesz, hogy ne jussunk el a célunkig, vagy ne mozduljunk el onnan, ahol jelenleg vagyunk.

Gondoljunk csak bele… egyetlen egy lépés és máris nem ott vagyunk, ahol eddig voltunk. Sok esetben azért nem merünk lépni, mert a félelmeink eluralkodnak rajtunk. Történik valami az életünkben, ami egy gombot bekapcsol bennünk a régről hozott mintáink alapján és máris megtorpanunk, bezárkózunk, elindulunk visszafele. Ilyenkor jobb megállni, tudatosítani, hogy nem vagyunk azonosak sem az érzéseinkkel, sem a gondolatainkkal, ezeket csupán csak megtapasztaljuk és ha mélyebbre ásunk, rajövünk, hogy irányítani is tudjuk őket. Ha pedig rájövünk, hogy nem muszáj hagynunk, hogy a külvilág, vagy ezek a belső ingerek irányítsanak minket, könnyebb lesz elindulni az olyan dolgok fele is, amik ismeretlenek.

Azt szokták mondani, hogy kétféle ember van. Az egyik, akinek minden problémára van megoldása, a másik pedig, akinek minden megoldásra van egy problémája. Ha kis önvizsgálat után sikerült beazonosítani, hogy mi melyik csoportba tartozhatunk, akkor érdemes elgondolkodni, vajon ott vagyunk-e, ahol szeretnénk lenni? Fontos, hogy olyan emberekkel vegyük körbe magunkat, akik motiválnak minket és tudnak löketet, inspirációt adni, viszont elsősorban önmagunkat kell irányba állítanunk és tenni a lábunkat egymás után. Az élet néha nehéz. Olyankor sokan vagy elkezdenek futni, vagy leülnek a földre. Ez nem baj, csak ne felejtsük el, hogy az egész élet egy utazás és attól, hogy mi megállunk, vagy nagyobb lendületet veszünk, az élet tempója nem fog megváltozni. Ezt a tempót a bennünk lévő metronóm diktálja és ez mindannyiunknál más és más ritmust eredményezhet.

Szóval, ha most az élet rád rakott még egy lapáttal és nem tudod pontosan, hogy hogyan tovább, akkor állj meg, figyelj a saját metronómodra, aztán pedig… csak ússz és evezz!!

szerző: Gyenese Mónika

fotó: Pixabay