Emberi létből fakadóan szüntelenül keressük és kutatjuk, hogy mi az, ami jelen lehetne az életünkben, mi az, amire vágyunk és elérhető és mi az, ami elérhetetlen. Napjaink sokszor feszültségekkel teli harcként azonosíthatóak, amelyben küzdünk a túlélésért, biztonságos, békés, vagy a minőségibb élethez szükséges-, és szükségtelen dolgok megszerzéséért. Az emberi igényeinknek tárháza végtelen. Az, hogy kinek – kinek mi az alap szüksége az életben az az egyéniségétől (cipőméret, természet, magasság, súly stb.) és a szocializációjától függ.

Az igény szint beállítása már csecsemőkorban elkezdődik, például amikor a gyermek testi szükségleteinek kielégítésekor milyen minőségű ételeket kap (házi, vagy gyárak által elkészítettet, vagy semmi?), milyen ruhákkal fedjük és óvjuk a testét és hogyan óvjuk egészségét (piszkos vagy tiszta alsó és felsőruházat naponta váltva, vagy nincs mód még a mosásra sem?), mit hallgat napközben (ordítozást és veszekedést, vagy Mozart dallamos muzsikáit?), mivel játszik és miből tanul, ha tanul a gyermek.

Nyilván az idő előrehaladtával változik mind mennyiségében, mind minőségben is az igény a gyermeknél is és a felnőttnél is! Az életkori és fontossági sorrend változtatja mikor mire van szükségünk és figyelmünket mi ragadja meg! Szükségleteink kielégítésre napjain világában számos lehetőség kínálkozik különböző minőségben, mennyiségben és árfekvésben. Elég csak meglátogatni egy szupermarketet, ahol az emberi igényeket jól ismerők által berendezett térben a fogpiszkálótól az ipari porszívóig minden megtalálható, több árfekvésben és minőségben.

Belső vágyaink kielégülése a szerzési vágyunk kielégülését is jelzi egyben és együtt jár leggyakrabban a birtoklásból fakadó pillanatnyi örömmel, azonban néha komoly feszültség keletkezik abból, ha a saját igényem és szükségletem a másik ember igényével és szükségletével nem feltétlenül gyökeresen különbözik, de nem is fogalmazódik meg.  Mivel más és más igénye van mindenkinek, ráadásul ezek kiszámíthatatlan és eseti jelleggel változnak is, ezért komoly erőfeszítést igényel egy család, vagy baráti kapcsolat számára, hogy a világ kínálta talmi ígéretekkel felkorbácsolt szükséglet és igénykülönbözőségeken felülemelkedjen. 

Bizony erőfeszítés nélkül nem tudunk egymás mellett meglenni és élni, mert már alapszükségleteink szintjén is különbözőek az igényeink: éhes vagyok, mondja Béla, együnk egy szelet kenyeret. Rendben mondja testvére, de én csak gluténmentest ehetek, mert egyébként beteg leszek. Béla reakciói erre különbözőek lehetnek, de mindennapjainkból felismerhetőek: – ugyan ez csak bebeszéled magadnak és ne rontsd a hangulatot azzal, hogy mi eszünk Te meg itt csak nézed, egyél, nem lesz bajod egy falattól. Ugye ráismerünk, hogy bizony itt mindenki türelmetlenné és feszülté, valamint szomorúvá vált.

Egy másik verzióba Béla azt is mondhatja, hogy jó, akkor keressünk neked kenyeret, mert fontos vagy annyira, hogy ne légy beteg egy kenyérszelettől. A második esetben, mivel el tudták mondani és kölcsönösen elfogadni az igényüket, ezért a rugalmasságukból fakadóan békés kapcsolatban tudtak maradni úgy, hogy egyiküknek sem kellett lemondani alapszükségletének kielégüléséről.

Előfordul, hogy ezen rugalmasságnak nem vagyunk birtokában, mert nem tudjuk megfogalmazni mit érzünk, mire van szükségünk, mi a valós igényünk és mi az, ami csak vágy, de senki sem csüggedjen, mert mindez tanulható és általa békésebbé válhat a világ.

fotó: pexels