Ezreket mozgatott meg. Ezzel ébredtek reggel, ezzel foglalkoztak a buszon, a vonaton, autóban, biciklin, séta közben. A munkaidő egy részét is elvette. Erről beszéltek szünetekben, ebédidőben, konditeremben, könyvtárban. Ez volt a téma az előadásokon, moziban a film előtt, talán közben is. Az esti fogmosás közben is nyomogatták a telefont, hitelesítették az e-mail címet, telefonszámot, és küldték a szavazatot. Pedig most nem járt érte egy lyukas garas sem. Nem lehetett számítani méhecskés vagy más állatkás játszótérre sem. Nem ígértek fanfárokat, díszkivilágítást vagy vörös szőnyeget. Csak figyelmet meg valamilyen szobrocskát.

Fej fej mellett haladt a komáromi vár kaszárnyaépülete és a gombaszögi Andrássy kúria. Apropója a Főnix 17. évadának versenye volt az Év kulturális műemléke díja, annak is a közönségszavazati szekciója. A történet rendkívül egyszerű. Szlovákia szerte több műemléket beneveztek a versenybe, és az online tér lehetőségeinek megfelelően bárki szavazhatott, naponta egyszer. Ismerjük már ezeket a szavazós játékokat, amikor közösségek, települések mozgósítanak, hogy a minél több szavazat fejében minél értékesebb jutalmakhoz jussanak.

A Főnix esetében ez inkább a figyelemfelkeltés volt. Az pedig tökéletesen sikerült is. Meglátszik ez a számokból. Az első helyen a gombaszögi Andrássy kúria végzett, 20422 szavazattal. Második a komáromi vár kaszárnyaépülete 20260-nal, harmadik pedig a szentandrási (Liptovsky Ondrej) Immaculata, a Szent András templomban található szent kép, ami 8102 voksot kapott. Óriási a különbség a harmadik és a második hely között. A listán szerepel még további harminc kulturális műemlék, többnyire szlovák nyelvterületekről.

Sajnos ezen szavazás sem úszta meg anélkül, hogy a magyarok hajba ne kaptak volna. Ment erősen az újjal mutogatás, a felelősségre vonás, a kompetenciák megkérdőjelezése, a vádaskodás – óriási balszerencse ránk nézve, hogy azt kell mondjam –, ahogyan ez már megszokott a házunk táján. Pedig miről is szólt valójában ez a szavazás, és milyen végeredmény született? Arról szólt, hogy van mire büszkének lennünk! Olyan épített vagy egyéb módon alkotott örökségeink vannak, melyek hatalmas értéket képviselnek, és létükkel bennünket is erősítenek. Erősítenek nemzettudatunkban, erősítenek történelmi ragaszkodásunkban, hagyományainkban.

A végeredmény pedig? Úgy mozgósították magukat két tájegység magyarjai, hogy pontosan tudták, ezért még csak hátba veregetést sem kapnak! Napi rutinná tették a szavazást, buzdították családtagjaikat, ismerőseiket, barátaikat. A közösségi média segítségével felhívták idegenek figyelmét is. Megszólították még a messziről jött embereket is, elmesélve, elmutogatva az adott kulturális műemlék történelmét, szépségeit. Szlovákia lakossága pedig megtapasztalhatta, hogy a két legkiemelkedőbb, legmegbecsültebb, leginkább szeretett s a legnagyobb figyelmet érő kulturális műemléke a felvidéki magyarsághoz köthető.

Egészen biztos vagyok benne, hogy a komáromi vár kaszárnyaépülete nem ellensége a gombaszögi Andrássy kúriának. Ahogyan a komáromiak (illetve az ő szimpatizánsaik) sem ellenségei a gombaszögieknek (illetve az ő szimpatizánsaiknak). Abban is biztos vagyok, hogy az elért eredmények után a szavazást kiíró szervezetnek át kell gondolnia a jövőre nézve a feltételeket. Mert voltak érthetetlenségek, időbeni elcsúszások, amik aztán veszekedésekhez vezettek (azt már feltételezni sem merem – bár az esélyét nagyon is fenntartom –, hogy bárkinek is érdekében állna a magyart a magyarnak ugrasztani).

A gombaszögi Andrássy kúria győzött! A komáromi vár kaszárnyaépülete győzött! És ami a legfontosabb, és ezt mindenki jegyezze meg magának alaposan: mi, magyarok, győztünk!

fotó: Főnix Alapítvány oldala