Csodálatos dolog szerelmesnek lenni, mámorító érzés, mely semmihez sem fogható. A test és a lélek egyszerre reagál. Szédületes szinkron. A pillangók? Nem egy klisé. Rögvest jeleznek: lopott pillantásra, apró érintésre vagy a legszebb intim pillanatokra. Hát nem ez a leggyönyörűbb érzés? Mikor összeér a lelked valakivel, amikor szavak nélkül, rezdülésekből érted minden gondolatát, lépését, tettét?

Hirtelen egy antik álló órára gondolok, a nappali ékszerére, ősi tárgy, egy cseppet dohos illattal. Az éj sötétségében ketyeg. Tik-tak. Tik-tak. És amint tizenkettőt üt az óra, az imént érzett, szerelemmel fűtött emóciók szertefoszlanak. „A világ megfordul, a rózsaszín köd felszívódik”. Borzalmas, visszataszító, gusztustalan, rohadt érzések váltják. Szégyen. Megaláztatás. Önhibáztatás. És a tények: a nők 20%-a esik nemi erőszak áldozatává élete során, és további legalább 20% az aránya azoknak, akikkel ezt a förtelmes bűnt megpróbálták elkövetni.

De hogy ne csak a számok beszéljenek, nézzük meg a való világot. Egyszerű a képlet, amely szerint neked is van egy barátnőd, akit akarata ellenére meggyaláztak. Nekem van. A ma már inkább ismerősnek nevezett lányt 14 évesen két fiú a kezénél fogva leszorította, egy harmadik pedig elkövette a szexuális erőszakot. És ugyan nekem nincs olyan barátnőm, akivel majdnem megtörtént, de nekik van. Én vagyok az. Ez bizony a rút igazság.

És ha ez még nem lenne kellően kínos, itt egy másik történet filter nélkül: „… képszakadás. Fekszem a szénában, alul nincs rajtam ruha. Semmi. Pedig nadrág volt rajtam meg harisnya és bugyi is, de most semmi. Lenézek és látom magam, hogy meztelen vagyok. Beégett a retinámba, ahogy látom, hogy hozzám nyomkodja azt az érzésre meleg, de amúgy puha és főleg vastag és nagy valamit. A meztelen bőrömhöz. Nem tudom mi történik pontosan, de zsigerileg érzem, hogy ezt nem lehetne, nem szabadna. Félek is, minek jöttem ide? Kérlelem, hogy ne, hogy hagyja abba, hogy engedjen innen kimenni, és már felfogtam, hogy buta vagyok, mert becsaptak.” (internetes forrás: beszeljrola.hu)

De a leginkább gyomorforgató az egészben a szlovák Olümposz lakóinak hozzáállása, akik fogták és arcul csapták a jó népet. Ugyanis a csalások és korrupció mellett megszavazták a nemi erőszak elévülési idejét is. Oly mértékben siettek a „kis kedvenceik” megmentésére, hogy elsiklott a figyelmük egy apróság felett. Külön sorokat érdemel – idézőjelesen természetesen – Richard Glück, a Smer képviselője. Egy vérbeli „agy-rém”. A rátermett „Smeres” újonc együttérzőn fejezte ki véleményét a témával kapcsolatban: „…a nőknek egészen biztosan feltűnik, ha megerőszakolták.” Férfi a javából, én mondom! Hősies tett védeni az embereinket, és szemen köpni az áldozatokat. De ha már jogerősen elítélt politikusok adhatnak be javaslatokat, miért ne lehetne az imént említett úriember az Igazságügyi Minisztériumon belül, a Nők Ellen Elkövetett Erőszak Védelmi Bizottságának elnöke?!

Fotó: pixabay