„A szeretet egy hárombetűs szó: I-D-Ő”- írja Edith Eva Eger Az ajándék című könyvében. Hiszen valóban, mivel tudnánk a legjobban kimutatni szeretetünket, ha nem azzal, hogy az időnkből adunk a másik embernek, vagy akár saját magunknak?

A szeretetünk korlátlan, viszont az időnk nem az, ezért nagyon sokat elárul rólunk az, hogy mire fordítjuk azt a kevés időt, amit itt töltünk a Földön. Gondoljuk csak végig, hogy nem csupán az idő mennyisége, de az egymásra fordított idő minősége is gyakran tükrözi a szeretet mértékét. Szinte mindig csak rohanunk a hétköznapokkal, dolgozunk, iskolába járunk, bevásárolunk, takarítunk, majd esténként bezuhanunk az ágyba és reggeltől kezdődik elölről az egész. S közben a kapcsolatainkat manapság szinte csak az online tér, az üzenetváltások és telefonálások tartják fent. Bár a telefon segítségével tudjuk tartani a kapcsolatot egymással, viszont az együtt eltöltött idő más minőségbe helyezi a kapcsolatainkat. Gondoljunk csak bele, hányszor hallunk egy bizonyos hangsúlyt az írásban kapott üzeneteink mögé, vagy hányszor segítene, ha látnánk a másik ember tekintetét egy-egy telefonbeszélgetés alatt.

Sokszor hónapokig tervezzük, hogy egy kávéra össze tudjunk ülni egy kedves ismerősünkkel, vagy mindig „majd jövő héten” látogatjuk meg a nagyszüleinket, vagy szüleinket vidéken. Pedig mint tudjuk, az időnk véges. Sosem tudhatjuk, hogy szeretteink, vagy mi, fel tudunk-e kelni reggel, vagy, hogy este le tudjuk-e még csukni a szemünket. Milyen érdekes, hogy az egymásra szánt időt könnyebben tudjuk halogatni, mint például, hogy egy héten kihagyjunk egy bevásárlást. És ugyanez igaz az önmagunkkal való kapcsolatunkra is.

Mások szeretete mellett szükségünk van önmagunk szeretetére is, ehhez pedig kell, hogy magunkra is fordítsunk az időnkből. Ne feledjük, azon túl, hogy vannak kötelezettségeink, a mi időnket mi kaptuk, mi döntjük el, hogy a fennmaradó részét mire fordítjuk. Hogy halogatunk, vagy cselekszünk. Néha gondoljunk kicsit előre, hogy milyen lenne, ha ez lenne az utolsó napunk, mit tennénk meg először, ki lenne az, akihez megbeszélt időpont nélkül becsengetnénk, hogy átöleljük és mi az, aminek nem is tulajdonítanánk jelentőséget.

Hiszen az idő és a figyelem, amit valakire fordítunk, növeli annak értékét és jelentőségét. Erre tökéletesen rámutat Antoine De Saint-Exupéry egyik híres idézete is: „Az idő, amit a rózsádra vesztegettél, az teszi olyan értékessé a rózsádat.”

szerző: Gyenese Mónika

fotó: Pixabay