Az Észak-atlanti Szerződés Szervezete 1949. április 4-én alakult meg Washingtonban 12 állam részvételével. Az alapító tagok az USA, Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, Izland, Kanada, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország és Portugália voltak.

Már így is a világ legerősebb katonai szövetségének számított, és megbízhatósága miatt nagyon sok ország szeretett volna csatlakozni. 1952-től egészen 1999-ig 4 ország csatlakozott, Görögország, Törökország, Németország, majd Franco halála után 7 évvel Spanyolország is.

Az újabb nagy bővítés 1999 után következett be, amikor tagfelvételt nyert az addig szovjet érdekszférába tartozó államok nagy része, Csehország, Lengyelország és Magyarország, 2004-ben pedig a 3 balti állam, Románia, Bulgária, Szlovákia, Szlovénia is csatlakozott. Albánia és Horvátország 2009-ben nyertek felvételt, 2017-ben Montenegró, 2020-ban Észak- Macedónia, tavaly Finnország, 2024-ben pedig Svédország lépett be a katonai kötelékbe.

Felsorolni sem volt egyszerű a tagállamokat, amelyek közül néhány nagyon kicsi, de stratégiai szempontból fontosak a szövetség számára. Ami Magyarország csatlakozását illeti, nagyon jól emlékszem Antall József szavaira, aki nyíltan megmondta, hogy az oroszoktól való félelem miatt kérik felvételüket a NATO-ba.

Az egykori miniszterelnököt az azóta eltelt idő, és napjaink eseményei igazolják. A háborús veszély sarkallta az eddig semleges 2 északi, Oroszországgal szomszédos államot, Finnországot és Svédországot is, hogy feladják semlegességüket.

Az Orbán-kormány ugyan a saját választói felé eljátszadozik a NATO bírálatával (az üres fej bármit befogad), de valójában ők is tudják, hogy ez az ország biztonságának és békéjének biztosítéka. Az MTI híradása szerint Szíjjártó Péter külügyminiszter Brüsszelben többek között kijelentette, hogy: „Ma büszke tagjai vagyunk a világ legerősebb védelmi szövetségének. És büszkék vagyunk arra is, hogy megbízható szövetségesek vagyunk, hozzájárulunk a közösségünk biztonságához”.

Most egyetértek vele, és azt ajánlom honfitársaimnak, hogy ne az óriásplakátok egysoros szövegeiből tájékozódjanak.

Fotó: wikipédia