Alig egy-két hete fáklyák által beragyogott utacskákon, füsttől terhes dombokon kanyarogtam hajnalban Szőgyén és Köbölkút között. Sok helyen láttam állig begombolkozott embereket, akik a virrasztást választották a pihenés helyett, az ujjak tördelését a nyugalmas pillanatok helyett. Tízek, százak, ezrek védekeztek országszerte, Kárpát-medence-szerte, Európa-szerte. Amikor fagyhatott volna, az igazi téli hónapokban, akkor langymeleg volt. Amikor már feléledt, sőt berobbant a természet, akkor köszöntöttek be a hajnali mínuszok. Meghozták a fagyosszentek.

Pár nappal később kissé félénken kérdeztem meg egy kedves ismerősömet, aki nagyban szokott gyümölcsöt vásárolni, abból tüzes vizet főzetni. Mi újság a barackkal? Volt-e fagy Lakitelken is? Volt, de nem olyan vészes, mint előző évben. Akkor mínusz ötöt-hatot hozott a hajnal, ott már nem segít se a füst, se az ráfagyasztó öntözés. Olyan hideg hajnalon egyet tehet a gazda: nem néz oda, mikor tönkremennek a fái. Idén mínusz egy-kettő volt, és füstöléssel megmentették a fákat, azok virágjait. Hála Istennek! – sóhajtottam. A baracktermés szempontjából néhány nagyon szomorú, veszteséges év után idén talán minden rendben lesz – gondoltam.

Tévedtem. Először saját kertemben vettem észre, hogy valami nem stimmel a barackfával. Én is védekeztem, és úgy tűnt, sikerrel. Nekem csak két őszibarackom van, semmi extra. De azok csodálatos, mézédes ízzel ajándékoznak meg, már amikor megmaradnak. Idén nem is volt a kertben olyan rossz a helyzet: talán még mínusz sem volt. Nulla – a legrosszabb esetben. És mégis. Virágok lepotyogva, elszáradva, velük együtt a hajtások is.

Amikor próbáltam kideríteni az okát, legtöbben a fagyra fogták. De hiszen nem fagyott. Ugyan, csak nem vetted észre. Vagy rossz volt a hőmérő. Vagy nem oda irányítottad a füstöt. Vagy bármi egyéb ok, de csakis a fagy lehetett. A természet azt másként érzi! Aztán Bozsik gazda (Bozsik József) adta meg az elszomorító választ.

A betegséget úgy hívják, hogy monília. Alattomos, mert sokáig ugyanolyan tüneteket produkál, mint a fagyás: olyan, mintha lángszóróval égették volna le a virágokat. Lehet ellene védekezni – elméletileg – felszívódó, kontakt permetekkel, még a fehér bimbós állapotban. Ha viszont nem védekezünk, a betegség nagy eséllyel kialakulhat, és nemcsak a virágokat viszi el, hanem a friss hajtásokat is, egész ágakat, gallyakat.

Ezeket aztán vissza kell vágni, egészen hosszan, mert a betegségtől csak így lehet megszabadulni, és reménykedni, hogy két-három év múltán a rejtőzködő rügyekből új hajtások lesznek. A monília legfőbb tünete, ami megkülönbözteti a fagykártól, hogy mézgacseppek jelennek meg az ágakon. A mai divatok és elvárások mellett nagy kérdés, ki vállalja be a permetszerek használatát. Bár sajnos a választék nem túl nagy ennél a betegségnél: vagy a permet vagy a fa terméketlensége.

fotó: a szerző