Ennyi újságírót talán csak egy nagyon fontos személy sajtótájékoztatóján lehet így, csokorban látni. Csak akkor ádázul körmölnek, vagy nyomakodnak diktafonnal, fényképezőgéppel, kamerával. Most viszont? Mint a jó gyerekek az iskolában: ültünk szépen, sorban egymás mellett, lestük a taktikát meg a praktikát, hogyan legyünk még inkább topon, hogyan érhetjük el, hogy a google keresőmotorjai a mi médiumunknak köszönjenek legtöbbször pacsirtafüttyös jó reggelt!

„A szakértelem az bolsevista trükk!” – idézett Csurka Istvántól Toót-Holló Tamás, a Magyar Nemzeti Médiaszövetség elnöke, a Kultúrnemzet főszerkesztője, akinek múltbéli csatangolását a magyar média világában felsorolni is nehéz lenne. Mert bizony akkor jelen beszámoló csak múltbéli sztorizgatásról szólna, nem pedig a jelen és a jövő médialehetőségeiről. Arról, miként képes az újságíró nap mint nap megújulni, miként képes a szinte óránként változó olvasói, hírkeresői elvárásokkal párhuzamosan fejlődni. A tényeknek két sötét oldala van: sosem hazudnak és megkerülhetetlenek. Tény, hogy a mai fiatalság (de nem szeretem ezt a kifejezést, ahogyan a „bezzeg a mi időnkben!” felkiáltástól is feláll a szőr a hátamon, de hát az is tény, hogy éppen aktuális ifjúság mindig volt, mindig lesz, és többnyire valahogyan, valamiben forradalmat csinálnak) szinte már beleszületett (vagy együtt) az világháló behálózott mindennapjaiba, okos eszközeik száma megszámlálhatatlan, a virtuális téren kívül töltött/élt életük pedig sajnos egyre kurtább.

Mi következik ebből? A generációk közti szakadék egyre mélyebb és napról napra tovább szélesedik még akkor is, ha manapság már egy mai fiatal szülője, nagyszülője is jelen van egy vagy több közösségi médiafelületen, online mozizik, telefonja kijelzőjéről értesül a világ történéseiről. Ez a bizonyos mai fiatalság még ennél is tovább megy: olvasni már nem igazán szeretnek. Olyan nagyon hallgatni sem, mármint most a csak hallgatásra gondolok, amit a rádió biztosít. Látni és hallani, lehetőleg minél gyorsabban, minél intenzívebb formában – ez manapság az etanol! 16:9 képarányú (okostelefon) videókat keresnek (a láttatás nagyon fontos, mert az olvasás hiánya miatt a képzelőerejük sok esetben nagyon szegényes). Ha pedig mégis egy-egy írás elolvasása mellett döntenek, három másodperc alatt határozzák el magukat, hogy ottmaradnak-e az adott online felületen, tovább olvasva az adott cikket, vagy lepattannak, és máshol keresik a mindazt, ami meglebbenti az ingerküszöbüket.

A Ma7 médiacsalád részéről több újságíró is megjelent a Zichy-pontban szervezett előadáson, melynek Toót-Holló Tamás az „Új kihívások a médiaszakma előtt” címet adta. Jelen voltak még a Hírek.sk portálnak televíziós anyagokat gyártó újságírók Fülekről és Komáromból, a Komáromi Városi TV, egyben a Komáromi Lapokkal, a Gútai Városi TV, az Új Nő magazin, az Atempo.sk, a Mária Rádió, saját médiacsaládunk: a Szabad Újság portált, a Csallóköz és a Remény hetilapokat képviselve, valamint a szakmához kapcsolódó, nem elsősorban újságírással foglalkozó érdeklődők is. A Villa Camarum Polgári Társulás által szervezett szakmai délután és workshop elsődleges célja az volt, hogy magukat a média alakítóit készítse fel mindazon kihívásokra, melyek a legbrutálisabb ketrecharcban: az online média világában várnak rájuk. Ott, ahol a mindenhatót keresőmotornak hívják, ami olyan, mint a mesebeli kis gömböc: mindig éhes, és a lehető legtudatosabban kell kielégíteni az étvágyát.

Az előadás egyben kiváló ismerkedési, találkozási lehetőség is volt, az újságírók mustrálgathatták egymást, titkon vagy nyíltan elleshettek ötleteket, melyeket, ha elég ügyesek, beépíthetik saját rendszerükbe is. Talán nincs még egy olyan szakma, ami ennyire gyorsan változna, és ami ennyire gyors reagálást igényelne, így az ilyen szakmai előadások hamarosan már nélkülözhetetlen részévé válnak a média területén dolgozóknak. S hogy mennyire figyeltünk? Azt ítélje majd meg az olvasó, néző, hallgató, amikor kattint vagy bekapcsol.

fotó: a szerző