A mikroműanyagok apró, 5 milliméternél kisebb műanyagdarabkák, amik a környezetünkben mindenhol megtalálhatóak. Ezek a darabok ipari tevékenységek és műanyagok lebomlása során kerülnek a levegőbe, vízbe és élelmiszerekbe. Az elmúlt években egyre több figyelem irányul az egészségügyi hatásaikra. Annak ellenére, hogy láthatatlanok, jelentős kockázati tényezőknek számítanak.

Szervezetünk számtalan módon ki van téve ezeknek a részecskéknek. A szennyezett ivóvíz mellett a tengeri herkentyűk bizonyulnak a legnagyobb forrásnak. Általános szabály, hogy minél nagyobb a hal, annál több mikroműanyagot tartalmaz. Ennek két oka van: az egyik, hogy megeszik a kisebb halakat, így felgyülemlik bennük a káros anyag. A másik pedig, hogy tovább élnek, mint apróbb társaik, így több idejük van felhalmozni a műanyagdarabkákat – a higannyal együtt. Éppen ezért a nagy méretű konzerves halak, mint a tonhal és makréla, fogyasztása mértékkel javasolt. Belégzés révén pedig a légutak érintettsége is felmerült.

Ugyan a hosszú távú kutatások még folyamatban vannak, néhány eredmény már napvilágot látott ezzel a témával kapcsolatban. A mikroműanyagok irritálhatják a sejtek felszínét, így stresszt okoznak, és gyulladásos reakciókat váltanak ki. Emellett képesek megkötni a káros, mérgező anyagokat, mint a nehézfémeket, így közvetetten károsítva szervezetünket. Egyes vegyi anyagok pedig a hormonháztartásunkat is fel tudják borítani.

Bár a mikroműanyagok az életünk részét képezik, tehetünk lépéseket a csökkentésük érdekében. A szűrt ivóvíz és a környezetvédelem támogatása egy-egy lépéssel közelebb visz minket egyénileg, és társadalmilag is a mikroműanyagok csökkentéséhez. A tudatosságra és fenntarthatóságra való törekvés mindig saját választás.

fotó: Freepik