Beszélgetés a 80 éves Albert Sándorral, a Selye János Egyetem első rektorával

Rektor úr, kezdjük egy rövid bemutatkozással: kicsoda Albert Sándor? Honnan, milyen előzmények után került a szlovákiai magyarság első állami egyetemének élére?

Nyolcvan esztendővel ezelőtt születtem Nagykaposon, Ung-vidéki gyerek vagyok. Ott végeztem el az alapiskoláimat, az első évfolyamot persze szlovákul, akkor nem voltak még magyar iskolák 49-ben. Onnan kerültem a kassai ipari iskolába diákként. Én voltam az első energetikai osztály diákja, az érettségi után pedig a Kassai Műszaki Egyetemen kötöttem ki. El kellett volna menni katonának, én még a szünidőben hazamentem, és kaptam egy táviratot, hogy azonnal jelentkezzem az egyetemen felvételi vizsgára. Mivel fociztam, egy testhezálló kérdést adtak, egy focilabda pumpának a metszetét kellett lerajzolni és elmondani a működését. Természetesen megcsináltam, felvettek, és itt már gépészetet tanultam.  Közben jelentkeztem a Prágai Külkereskedelmi Főiskolára , de kiderítették, hogy két nagynéném Kanadában él és az nem volt jó ajánlólevél. A gépészmérnöki oklevelet 1966-ban szereztem meg, úgy, hogy az akkor még 11 szemeszterből az utolsó hármat Breznóbányán végeztem el. Hazafelé bementem Kassán az ipariba, és ott megkérdezte az akkori igazgató, hogy nem lenne-e kedvem tanítani? Nem igazán volt, de hazamentem Nagykaposra, jó munkalehetőséget nem nagyon találtam, így elvállaltam a tanítást. Három évtizedet töltöttem az ipari iskolában tanárként, abból 7 évet igazgatóként. 1990-ig tanárként, mert én nem voltam párttag, pedagógiai kutatásokkal foglalkoztam, a tanítás módszertanával, és közben megszereztem a kandidátusi fokozatot is. A fordulat után az első szabad igazgatóválasztás alkalmával engem választottak meg, így lettem az intézmény vezetője. Megszerveztem egy kereskedelmi akadémiát is, mert kevés volt a lány az iskolában, és hogy nekik is legyen lehetőségük tanulni nálunk. Közben, 1997-ben megkerestek a Kassai Műszaki Egyetemről, mert megtudták, hogy a Pozsonyi Műszaki Egyetemen van egy pedagógiai és műszaki tanszék, és én annak egy kihelyezett tagozatát vezetem itt, Kassán. Közölték, hogy a Kassai Műszaki Egyetem is szeretne létrehozni ilyet, és engem kértek fel a vezetésére. Sokat gondolkodtam, hogy a szakközépiskola igazgatói posztjából lehetek-e tanszékvezető, de végül elvállaltam, február 1-én léptem be. Volt ott egy didaktikai kabinet, abból létrehoztam egy mérnök-pedagógiai tanszéket. Óriási volt az érdeklődés, mert a szakközépiskolákban tanító, pedagógiai képesítéssel nem rendelkező tanároknak szükségük volt a pedagógiai végzettségre, úgyhogy mindig volt 100-150 jelentkező. Mivel ez fizetős volt, a műszaki egyetemen én voltam a ,,bankár”, a mi tanszékünknek mindig volt pénze. Előnyt jelentett, hogy a rektori hivatal alá tartoztunk. Rengeteg konferencián vettem részt ebben az időben, Brazíliától Thaiföldig nagyon sok helyen megfordultam. Mindez szintén 7 évig tartott.

Ön parlamenti képviselő is volt, hogyan került kapcsolatba a politikával?

Még tanszékvezető voltam, amikor 2002 elején megszólított az akkori MKP, hogy mivel a párt programjában szerepel az egyetem alapításának terve, jó lenne, ha lennének ebben a témakörben jártas emberek. Ezt megelőzően én már tagja voltam a Kassa Megyei Közgyűlésnek, és nem nagyon volt kedvem az országos szintű politizáláshoz. Úgy gondoltam, hogy úgysem választanak meg- de hát megválasztottak. A Kassai Műszaki Egyetemen egy kicsit görbe szemmel néztek rám, amikor kiderült, hogy az MKP színeiben indulok, de miután megválasztottak, természetesen már jó voltam, mindig akartak valamit- ahogy ez általában lenni szokott. 

A Selye János Egyetem. Hogyan kezdődött? Politikai szinten értem.

A gondolat maga nem volt újkeletű, már a trianoni döntés után is próbálkoztak ezzel, és felmerült rögtön a rendszerváltozás után is. Még Prágában kezdődött, Sidó Zoltán és Duray Miklós vetette fel, de ahogy az lenni szokott, magyarok fúrták meg. Három párt volt, az FMK együtt a VPN-el, az Együttélés és az MKDM. A magyar egyetem kezdeményezése az FMK (Független Magyar Kezdeményezés) részéről nagyon nagy ellenállást váltott ki, főként a VPN (Verejnosť Proti Násiliu- Nyilvánosság az Erőszak Ellen) miatt. Később, az ezredforduló tájékán Nyitrán próbálkoztak a magyar kar létrehozásával, de ez sem valósult meg. Végül is akkor kapott zöld utat a magyar egyetem létrehozása, amikor a 2002-es választások után a koalíciós pártok bevették a kormányprogramba. Tehát nem a Magyar Koalíció Pártja terjesztette be a parlament elé, hanem a kormány nevében a miniszter, és nem bennünket szidtak, hanem az akkori oktatásügyi minisztert, Martin Froncot. A törvénytervezet parlamenti előadója azonban már én voltam. A tervezet fő indoklásaként az szerepelt, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya a felvidéki magyarság körében csak mintegy fele az országos átlagnak. Ez pedig kimutathatóan befolyással volt a foglalkoztatási arányokra, tehát a magyarok által lakott járásokban jóval magasabb volt a munkanélküliek aránya. Később, mikor az egyetem létrehozása jóváhagyást nyert, akkor pedig a névbe kötöttek bele, a későbbi oktatási miniszter, Dušan Čaplovič azt kifogásolta, hogy Selye János nevű ember nem létezett, csak Hans Selye. Mivel Selye János Bécsben született, és az édesapja hivatásos katonaorvos volt, természetes, hogy úgy anyakönyvezték. Ahogy bennünket itt, Szlovákiában. Én is Alexander voltam, amíg a törvény nem tette lehetővé a nevek magyar használatát. Mások azzal támadtak, hogy diszkrimináljuk a szlovákokat, mert ők nem tanulhatnak ebben az intézményben. Ez természetesen nem igaz, bárki jelentkezhet, de az oktatás nyelve magyar. Sok magyar anyanyelvű fiatal tanul itthon a szlovák egyetemeken, vagy máshol, az adott oktatási nyelven. A szlovák részről érkező támadásokkal egyidejűleg magyar részről is jöttek a bírálatok, itt László Béla, és Hushegyi Gábor nevét említem, ők a nyilvánosság előtt is gyakran fogalmaztak meg éles kritikákat. Végül 2003.október 23-án a parlament megszavazta a Selye János Egyetem létrehozását, amely máig is három karral és doktori iskolákkal működik.

Milyen volt az indulás, milyenek voltak az első évek, amikor Ön volt a rektor?

Az első 5 évről tudok érdemben beszélni, mert most már évek óta nem vagyok ott. Az indulást követő években 9 épületet sikerült megszereznünk. Kb.650 diákkal  indult az oktatás, ez óriási sikernek számított. Az ötödik év elején már 2700 diákunk volt. A rektori mandátumom négy is fél év után lejárt, 2008- január 31-én. Ezután az új rektor közölte velem, hogy meg kell pályáznom a tanári állást, annak ellenére, hogy nem a tanári megbízatásom járt le, hanem a rektori. Megpályáztam a tanári állást, de a rektor által kinevezett bizottság elutasította a pályázatomat. Rektori engedéllyel taníthattam tovább, 95%-os munkaviszonyban, amivel semmilyen vezető beosztásra-dékán, tanszékvezető- nem pályázhattam. Ennek ellenére máig is szívemen viselem az egyetem sorsát, és további sok sikeres évet kívánok nekik. Azért az az igazság, hogy a szívem csücske az itt maradt Kassán, az ipariban. Én Komáromban is olyan légkört szerettem volna teremteni, mint itt volt, ahol egy összetartó pedagógus gárda alakult ki az évtizedek alatt, mindent meg lehetett beszélni, fociztunk kint az udvaron stb. 

Teljesültek az elképzelései rektorként?

Mialatt ott voltam, többé- kevésbé igen. Elvárásom volt, hogy a tanárképző karon nem csak a tananyagot kell átadni, hanem meg tanítani a hallgatókat tanítani is. Ma ezt nem csinálják a tanárképző karon, és az én időmben sem sikerült maradéktalanul, részint azért, mert az akkreditációs előírások értelmében a felvételkor azokat kellett előnyben részesíteni, akik megfelelő titulusokkal rendelkeztek, nem azokat, akikkel a célt meg lehetett volna valósítani. 

Tapasztalható-e a gyakorlatban, a mindennapi életben, hogy a Selye János Egyetem létrehozása és működése segített a felvidéki magyarság helyzetén?

Egyértelműen igennel kell válaszolnom. Ami a színvonalat illeti, semmivel sem marad el a többi hasonló hazai intézmény mögött. Sajnos, az egész szlovákiai pedagógusképzésre jellemző, hogy a tanárképző karok oktatóinak nincs gyakorlati tapasztalata az alap- és középiskolákban való oktatásban. A másik, hogy nincs pedagógiai kutatóintézet, nincs módszertani kutatóintézet. Csehországban van kettő. Én minden pedagógiai képzést nyújtó főiskolán kötelezővé tenném.

Hogyan telnek Albert Sándor nyugdíjas évei?

Én nem nagyon tudom, mit jelent nyugdíjasnak lenni, mert jelen pillanatban is dolgozom. Megalapítottam a Felnőttképző intézetet, és pedagógus továbbképzésekkel foglalkozunk. Az általános- és középiskolák pedagógusainak nyújtunk továbbképzéseket, és vezetőképzéssel is foglalkozunk. Mindezt két nyelven, szlovákul és magyarul is végezzük, ha van vegyes csoport, akkor úgy ,,po Košicky” ahogy viccesen szoktuk errefelé mondani. Az az érdekes, hogy a magyar vidékeken gyakran kérik, hogy inkább szlovák nyelven legyen a képzés. Van, hogy egyik nyelven mondjuk, a másik nyelven kivetítjük a tananyagot. Tehát járjuk az iskolákat. Van egy nagyon jó csapatom, akik igyekeznek mindenhová eljutni, ahol erre igény van, én már kicsit kevesebbet utazom. Különben az ipari iskoláról eddig 6 kötetem jelent meg, a 7-ik a gépemben van.

Köszönöm a beszélgetést, további aktív éveket és jó egészséget kívánok!

Sárközi János