A pitypangot az ókortól kezdve alkalmazzák különféle betegségek kezelésére, többek között megfázás, viszketés, belső sérülések, fogfájás, elhízás, fekélyek, furunkulus, májgyulladás, tüdőgyulladás és hörghurut esetén. A mellrák kezelésében is alkalmazták, apróra vágva, borogatásként. A kínai feljegyzésekben először 659-ben említik, mint gyógyászati növényt. Nézzük meg, más kultúrákban hogyan használták fel ezt a növényt.

Arab gyógyászat:
A 10. századtól hólyagproblémákra, gyomorbetegségekre, lázra, alvászavarokra és menstruációs panaszok enyhítésére használták, mivel a vizeletkiválasztást segítette.

Anglia:
Nicholas Culpeper, neves gyógynövénykutató, a pitypangot általános gyógyszerként javasolta szinte minden betegségre, és ezáltal hozzájárult orvosi alkalmazásának elterjedéséhez.

Észak-Amerika:
A pitypangot az első telepesek vitték be, akiktől az indián őslakosok gyorsan átvették és frissítő hatása miatt előszeretettel használták.

Japán:
Japánban jelenleg is vizsgálják rákellenes hatásait, de egyelőre korai lenne egyértelműen kijelenteni, hogy hatékony rákgyógyszerként működik.

Középkori Európa:
Európában hittek abban, hogy a növények külső jellemzői utalnak gyógyhatásukra. A sárga növényeket a sárga epével hozták kapcsolatba, ezért az epebántalmak kezelésére alkalmazták, és sárgaságra, epekő kezelésére használták.

fotó: Pixabay