Ezek a brünniek igazán fifikás népség! Ültek otthon vagy az üzemben a fémasztalok mögött, és azon gondolkodtak, mivel tudnák pukkasztani a polgárokat. Már nagyon viszketett a tenyerük, csiklandozó érzés pötyögött végig nyelvük két oldalán. Hja, kérem! A böjt az bizony kemény dolog! Negyven napos önmegtartóztatás. Nemcsak a finom ételektől! Nemcsak a habos söröcskétől! De még gondolataiban is tisztulnia kell az embernek! Teljesen természetes hát, hogy pár nappal a böjt letelte előtt már égett a szék a seggük alatt. Valamit ki kell találni! Valamit, ami színt visz az emberek életébe!

De milyen szín legyen? Vörös? Á, nem jó az! Még a végén kiátkoz a pap, hogy böjtben, nagypéntek előtt az ördög színével dolgozunk! Legyen sárga? Vagy kék? Azok meg valahogyan nem passzoltak a morvák lelkivilágához. Zöld! Ez az! Ez a legpompásabb ötlet! Hiszen a zöld egyben a tavasz színe is. A böjt színe is. A zöldbe nem lehet belekötni, hiszen a természet maga is zöldbe borul, mikor éled, s tartja is ezt az árnyalatot egészen a télbe vonulásig.

A szemfüles brünniek hát zászlórúdjukra tűzték a zöld színt, lóhalálában siettek a sörfőzdébe. Ott kevertek, kavartak, főztek és ülepítettek, míg végül a csapból egy élénk zöld, habos ital csordogált a füles korsóba. Zöld sör! Világtalálmány!

Üröm az örömben, hogy a brünni sörgyárnak (Starobrno) jelentős büntetést kellett fizetnie. Mert bár a zöld színt rendkívül titkos gyógynövény receptúraként állították be, a valóságban az bizony csak ételszínezék volt. Ám az ötlet magja mégis földbe hullott, gyökeret eresztett, kicsírázott, szárba szökkent, majd egyre-másra hozta ízletes gyümölcseit. Mára már ott tartunk, hogy talán nincs is olyan cseh sörmanufaktúra, akik ne készülnének zöldcsütörtökre vagy nagycsütörtökre (kinek hogy tetszik) jó néhány hektoliternyi, levelibéka színű itallal.

Manapság két alkotóelemmel lehet leggyakrabban találkozni, ami miatt ezt a színt veszi fel a habzó kenyér. Az egyik a természetesebb: csalánt adnak az alsó erjesztésű világos sörhöz. Az íz igencsak rendhagyó lesz, ám lecsengése után olyannyira kellemessé válik, hogy kimondottan itatni fogja magát. A másik a különböző keserű likőrök hozzáadása, melyek színessé és erősebbé is teszik a sört.

Egyházi tekintetben ez a nap szintén szimbolikus: Jézus összehívta a tanítványokat az utolsó vacsorára, Júdás elárulta Mesterét. Ami a gasztronómiát illeti: mindazok, akik tartják a böjtöt, ezen a napon igyekeznek zöld ételeket fogyasztani. Már szüretelhető a kertben a zsenge spenót és a sóska, melyek felhasználási lehetőségei igencsak szélesek.

Legyünk hálásak Istennek Jézusért, az éledő, zöldellő természetért, a vitamindús táplálékért és nem utolsó sorban az úttörő brünni sörfőzőmesterekért!

fotó: a szerző