Virágheti népszokások Zoboralján


Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe a húsvét előtti vasárnap, melyet virágvasárnapnak neveznek. E napot megelőző hét pedig a virághét. Ezen a napon a mise előtt a pap barkát szentelt, majd kiosztotta a hívőknek. A szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására is. Összeállításunkban ismét Sipos Anna, a komáromi Duna Menti Múzuem néprajzosa volt segítségünkre.

A barkaszentelés ma is a hagyomány része.
fotó: wikipédia

A megszentelt barkát Zoboralján mindenki hazavitte. Általában az eresz alá vagy az istálló gerendájába szúrták, hogy kéznél legyen. A barkaágat a következő virágvasárnapig tiszteletben tartották. Emberek, állatok gyógyítására használták. A kikelt aprójószágot a meggyújtott barkaág füstjével megpárolták, mellyel a betegségtől és igézéstől óvták őket. Az emberek betegség ellen egy-egy barkarügyet nyeltek le abban a hiszemben, hogy az megóvja őket a bajtól. A barkaágat a földműveléssel kapcsolatosan is hasznosnak találták, ugyanis a hiedelem szerint amelyik földbe tűzték le, azt elkerülték a férgek.

Virágvasárnapi jellegzetes leányszokás a kiszehajtás és a villőzés. Zoboralján ezt a napot villővasárnapnak is nevezték. Villővasárnapnak a lányok által vitt feldíszített ágról nevezték el. A villőfa szalagokkal, kendőkkel feldíszített fűzfaág, melyet a lányok maguk díszítenek. Ezt a napot a téltemetés és a tavaszvárás napjának tekintették. Ilyenkor megjelentek a villőző, zöldágoló, kikicéző lányok.

Villőzés.
fotó: wikipédia

A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kice, kicevice, banya néven emlegettek. A menyhei lányok virágvasárnap litánia után öltöztették a kicét az elmúlt év őszén és az adott év farsangján férjhezment menyecskéktől kölcsönkért ruhába. A felöltöztetett kicét hosszú póznára erősítették és felváltva vitték a falun keresztül. Úgy tartották, hogy akinek az udvarába befordítják, ott minden állatot elpusztít a dögvész. A banyát a falu végén elégették és a patakba dobták abban a hiszemben, hogy ezzel a művelettel kiviszik a faluból a dögvészt, telet, szomorúságot. Miután a kiszét behajították a vízbe, még a lányok megrázták a szoknyáikat e szavakkal:“Búha, tetű mind lehulljon, dög, korela itt maradjon!“

Miután a kisze elégett, feldíszítették a villőfát, mellyel már a tavaszt, kikeletet, ébredést, vidámságot hozták be a faluba. Ez a tavaszváró szokás egyúttal tilalomoldó napnak is számított, ugyanis a böjti időszakban tilos volt a hangos éneklés, azonban virágvasárnap már ez megengedett volt. A kiszézés szokása még a háborúk közti időszakban Menyhén, Gesztén és Bodokon élt. A többi zoboralji faluban már csak a villőzés szokása él az emberek emlékezetében.

A villőzés három formája volt ismert Zoboralján.

Készül a kisze.
fotó: wikipédia

Egyik a már fent említett kiszézés és az azt követő villőzés, másik változata, amikor a nagylányok csoportosan járták a falut kezükben nagy villőfával. Ilyenkor egy nagyobb fát litánia után a templomkertben feldíszítettek, melyre színes szalagokat tettek. Nyers tojást, pénzt, édességet gyűjtöttek. Csoportos villőzéskor engedélyt kértek a bebocsátásra, néhol csak megálltak a ház előtt, vagy csak énekszóval végigjárták az utcákat.

A villőzés harmadik formája, amikor egyedül vagy ketten-hárman mentek el villőzni a kislányok. Kezükben szalagokkal díszített kis fűzfaágat tartottak és elénekelték a villőzéshez fűződő dalocskát. Rokonokat esetleg szomszédokat látogattak meg, melyért a rokoni kapcsolatnak megfelelően ajándékot kaptak. A néphit varázserővel ruházta fel a villőfát, termékenyítő és gyógyító hatást tulajdonított neki. A virágvasárnapi villőfa mágikus ereje a szaporodást és az apróállatok fejlődését segítette leginkább. A villőfáról letört ágakkal a gazdasszonyok megveregették a villőzők farát, és a következőket mondták:“Mind fírhez menjetek!“ A letört ágat eltették. Amikor kikelt az aprójószág, elővették, koszorúba hajlították, és ezen keresztül átbújtatták a kis állatokat, majd az ágacska egy részét meggyújtották, annak a lángja fölött megfüstölték, hogy megvédjék a rontástól, szemmel veréstől, megszólítástól, erősek, ellenállóak legyenek.

Feleségem a nagyböjt legszebb színeivel vár haza
fotó: a szerző

Íratlan szabály volt Zoboralján, hogy a villőzők, kikicézők meglátogassák elsősorban a rokonokat, ismerősöket, hiszen a hiedelem szerint akihez nem mentek el, ott nem tojtak a tyúkok. Voltak azonban olyan fukar gazdasszonyok, akik nem engedték be a villőzőket. Ezeknél a lányok csak annyit mondtak:“Ha nem tojnak a tyúkjaik, tojjanak a kakasaik!“

fotó: a szerző/wikipédia