Muszáj lesz, mert azt tartja a népi időjóslás, hogy ha nagypénteken esik, egész évben szárazság lesz. És az meg már kinek hiányzik? Nem elég nekünk a tavaszi fagyok elleni védekezés? Füstölünk meg öntözünk ezerrel. Erre most még a szárazságot is beharangozzák! Inkább akkor járjuk azt a táncot! Virágvasárnap segítenek a lányok is, akik a kiszézés és villőzés után úgyis benne van a dalban meg a vígságban. Zoboralji barangolásunkon vezetőnk ismét Sipos Anna, a komáromi Duna Menti Múzeum néprajzosa.

Eljött hát ez is végre, a nagyhét. Már csak pár nap, és letelik a böjt, újra meg lehet ízlelni a húst meg a bort. Szépen, testben és lélekben felkészülünk az ünnepre. Jézusunk halálára, majd a feltámadásra. Az ünnepig azonban még hátravan néhány nap, nézzük, milyen hagyományok fűződnek a nagyhéthez Zoboralján.

Az ünnepre való előkészületek hete volt ez a térségben. Ilyenkor végezték a nagytakarítást, a meszelést. Mindent kihordtak a házból, az ágyneműt kiszellőztették, tisztát húztak. A falak meszelése mellett a kemencét és a kémény alját is átmeszelték sárga agyagos mésszel. A mészbe egy kis gálicot vagy kékítőt is tettek, hogy szép fehér legyen a fal. Aztán pedig „szaroztak“. Friss tehéncitromot vízzel felkevertek, és azzal dörzsölték be a ház talaját, hogy az elkövetkezőkben söprés közben ne poroljon.

Gyolcsruhát mostak, keményítettek és vasaltak. Gesztén igyekeztek mindennel délelőtt végezni, mert aztán megkötötték a harangokat, és nem lehetett tovább dolgozni. Harnagozás helyett kerepeltek. A kerepelésnek gonoszűző erőt tulajdonítottak, annak hangjára sepert ház, a hiedelem szerint, megszabadult a kártékony férgektől.

Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, ilyenkor a jó termés reményében spenótot, fiatal csalánt főztek.

Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legnagyobb böjt és gyász ideje. A nap nevezetes szertartása a csonkamise. Ezen a napon passiót olvastak, mellyel a szenvedéstörténetet jelenítették meg. Ezen a napon tilos volt földdel dolgozni, mert az Jézus sírjának az ásását jelentette. Tilos volt vasalni, ami Jézus sebeinek égetését szimbolizálta.

Betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak a víznek. Szokás volt a patakban való hajnali mosdás. Ettől azt várták, hogy majd elkerüli őket a betegség. Szintén nagypénteki szokás, hogy egy csomó bógáccsal körülfésülték a házat. Ennek is kártevőűző erőt tulajdonítottak.

Zoboralján nagyszombaton reggel az asszonyok korán reggel sütötték a kalácsot, igyekeztek minél előbb végezni a takarítással, hogy kényelmesen felkészülhessenek a délutáni szertartásra és az esti feltámadásra. Feltámadásig ezen a napon is szigorú böjtöt tartottak, ugyanúgy csütörtökön és pénteken is.

A feltámadási körmenetben a férfiak vitték a baldachint, alatta vitte a pap az oltáriszentséget. A nap legfontosabb eseményei közé tartozott a keresztelővíz és tűzszentelés. Úgy tartották, hogy akit az új vízben először keresztelnek meg, szerencsés lesz egész életében. A szentelt tűz parázsát a szántóföldre, a szőlőbe is kivitték, hogy a termést ne verje el a jég.

Legyen áldott számunkra a készülődés testben, lélekben egyaránt!

fotó: wikipédia