Biztosan mindannyian jártunk már úgy, hogy megszólalt mellettünk egy rég nem hallott dallam, mi pedig a másodperc törtrésze alatt visszarepültünk az időben. Fejben rögtön abban a korszakban találjuk ilyenkor magunkat, hol meghatározó volt számunkra az adott dal. Éppen erre képes a zene: összeköti az emléket és a hozzá kapcsolódó érzelmet a dallamokkal, majd egyben őrzi azokat.

Mindennek az a magyarázata, hogy a zene szoros kapcsolatban áll az érzelmekkel, melyek erősítik az emlékeket. Így azok a dalok, melyek egy meghatározó élethelyzethez kötnek, legyen az boldog vagy szomorú, újra feleleveníti az emlékhez kapcsolódó érzéseket is bennünk. Intenzíven, fizikailag képesek vagyunk átérezni az adott pillanatot, főleg akkor, ha a zene váratlanul szólal meg, vagy sok idő eltelt már az előző meghallgatása óta. Ha például egy fájdalmas szakításunkhoz köthető dalt meghallunk a rádióban, még évekkel később is összeszorulhat tőle a mellkasunk, pedig a személyen már réges-rég túlléptünk.

Megemlítendő, hogy minél fiatalabb korunkhoz kötődik a zene, annál erőteljesebb hatást tud kiváltani belőlünk, mivel ebben az időszakban agyunk még intenzívebben kódolja az emlékeket. Így lehetséges az, hogy az édesanyánk által dúdolt altatót tudat alatt is átadjuk gyermekünknek, az óvodában énekelt karácsonyi dal pedig még sok évvel később is könnyeket csal szemünkbe.

Ide köthető az a jelenség is, hogy a zene hatását még az Alzheimer-kórral élőknél is alkalmazzák. Aki látta a mesét, az biztosan emlékszik a Coco című Disney-film ikonikus jelenetére, hol a nagymama egyedül a zene erejével volt képes visszaemlékezni régen elfeledett édesapjára. Ez nem véletlen: egy ismerős dallam még akkor is képes felidézni régi emlékeket, ha a verbális memória már sérült. Ezáltal egyfajta időgépként használható az Alzheimer-kóros és egyéb demenciával élők körében a zenének e hatása.

Más előnye is van azonban a zene és a memória kapcsolatának: egyes zenék konkrét rutinokhoz köthetőek. Így, ha konzekvensen ugyanazt a lejátszási listát hallgatjuk például tanuláshoz, sporthoz vagy relaxációhoz, akkor egy idő után a dallamot meghallva az agyunk automatikusan előidézi az adott tevékenységhez illő állapotot. Ha mondjuk minden verseny vagy megmérettetés előtt ugyanazt a zenét kapcsoljuk be, akkor egy idő után az agyunk már akkor is fokozott izgalmi állapotban várja a kihívást, ha alapvetően nyugalmi állapotban voltunk. Ide kapcsolódik az is, hogy a zene ritmusa segíthet bizonyos információk memorizálásában, ezáltal tagadhatatlan a gyermekdalok és más ritmikus tanulási módszerek hatékonysága. Az új nyelvek megjegyzésében is segítségünkre lehet a zene, mivel az agyunk könnyebben megjegyzi a szöveget, ha dallam is jár mellé.

Mint látjuk, a zene és a memória kéz a kézben jár. A legtöbben egyetérthetünk abban, hogy minden korszakunknak megvannak a maga hangjai és maga élményei. Úgy is felfoghatjuk ezt, mint egy lejátszási listát életünk filmzenéjéből, melyet hallgatva végig lépkedhetünk emlékeinken. Mindez nem csak azonosítani segít életünk különböző szakaszait, de megszámlálhatatlan nosztalgikus pillanatot is okozhat nekünk, ha mélyebben belenézünk ebbe a listába.

fotó: Freepik