Mit csináljunk a gyerekkel? Mutassunk neki döglött halat? Meg se nézi! Olyan messze húzódik tőle, hogy még a pikkelyén megcsillanó fényt se látja. Mert büdös meg undorító. Nézessünk vele természetfilmet? Fenéket! Nem köti le: titokban (vagy nyíltan) a telefonján pötyög majd. Játszik vagy csetel. Talán hagyjuk szomjazni, példálózás gyanánt? Isten ments! Ő kiszárad, a felnőttet meg lecsukják! Rendben, de akkor hogyan hívjuk fel a figyelmét az egyik legfontosabb dologra: vízkészletünk védelmére?

Talán pont ilyesmin gondolkodtak a komáromi Szabadidőközpont munkatársai is. És akkor hirtelen fény gyúlt, megszületett az ötlet! Legyen játék! Meg kaland! Kincskeresés! És a végén legyenek jutalmak, ajándékok! Fontos, hogy sokan legyünk, hogy lehessen találkozni, szót váltani. Minél többen vagyunk, annál jobban érezhetjük magunkat. És az sem mellékes, hogy sok jó ember sok jó ötletet szülhet a jövőre nézve is.

A Szabadidőközpont meghirdette hát a Víz világnapján, március 22-én a nagy komáromi kincsvadászatot az alapiskolák alsó tagozatos tanulói számára. Mert a gyerek akkor a legfogékonyabb. A hívó szó tökéletesen felborzolta a kedélyeket. Meg a hullámokat. Mert a Klapka téren összegyűlt diáksereget előbb bemelegítették a tanító nénik. A forgások, tánc- és tornamozdulatok közül nem hiányozhatott a hullámzás sem. Stílusosan, ha már a víz apropóján gyűltünk össze.

A bemelegítés után – melyen aktívan részt vett Ruman Patrik is, a KomVak vezérigazgatója, valamint Keszegh Béla, Komárom város polgármestere – az egyes iskolákból érkezett osztályok megkapták a kincskeresős játék tájékoztató tábláit. Hat stációt készítettek elő a szervezők, melyek kapcsolódnak Komárom vizeihez. Tiszti pavilon, Európa udvar, Termál fürdő, Tatra Mozi, Centrál épülete, Lehár park. Az állomásokon kérdéseket kellett megválaszolniuk (játékos tanítási forma). Mindenhol találhattak egy kirakós darabot, melyet a végén összerakva eljuthattak a rejtély megoldásához.

Eközben a kisebbek a Klapka téren felállított egységeknél játszhattak vizes és ügyességi játékokat. Volt halászat, köteles sítalpazás, lehetett rajzolni, festeni és rengeteg lufi is rendelkezésre állt. Miután a kincskeresők visszaérkeztek a térre, a szervezők mindenkit megajándékoztak. A legnagyobb ajándék azonban, ahogyan ez a délelőtt folyamán többször is elhangzott, Komárom gazdag vízkészlete, ami életet biztosít nemcsak embernek és állatnak, hanem a természet minden szereplőjének.

fotó: a szerző