Schäffer Erzsébet kiment a kertjébe, és bontott téglából kis alagutat rakott össze. Az alagút teteje egy vasrács lett, arra egy serpenyő került, abba pedig a kertjében szüretelt méretes, színes paprikák. Szította a tüzet. A serpenyőben sercegni, pirulni kezdtek a paprikák, felső, hártyaszerű héjuk megfeketedett. Schäffer Erzsébet író, újságíró gyermekkori emlékét idézte fel a szabadtéri sült paprikával. Dragomán György író, gasztrobubus egy varázslatos év varázslatos nyarát a grillkéményben készített finomságokkal, Borbás Marcsi pedig a nagymamától ellesett főzési praktikákat a krumplikásával. Ők az én nagy triumvirátusom, amit most felrúgok, és kvartetté alakítok. Ízvadász társaságom legújabb tagja Vass Laura, a Csallóköz ínyence, művelődésszervező. Tartsanak velem, nyomozzuk ki együtt az ő finomságainak hátterét, történeteit.

Látványfőzés

„A csillagok jó együttállásával kezdődött minden. Somogyi Tibor, aki a mai napig is az Új Szónak és a Vasárnapnak a munkatársa, fotós, nagyon jó barátunk, már több mint húsz éve. Ha felénk vitt az útja, sosem hagyta ki, hogy megálljon, hogy kicsit leüljön nálunk. Jó háziasszonyként mindig megkínáltam valamivel: szerettem kísérletezni a konyhában, nem a mindenhol megszokott menüsort tálaltam fel, hanem különlegességeket: padlizsános kenőt, zsidó tojást akár. Tibor pedig, mielőtt a hasa jóllakott volna, a fotós szemeit kényeztette az ételek látványával és felvetette, hogy főzhetnék az Új Szónak”

– mesél „médiaszakácsi” pályafutása első kilométerköveiről Laura. Ahogy elmondja, ez még a nagy »gasztrobumm« előtt történt: akkoriban még nem számított azonnal séfnek bárki, aki össze tudott hozni egy vadast.

„Végigfőztem gyakorlatilag az összes újságot”

– emlékezik vissza Vass Laura, ujjain számlálva a felvidéki magyar nyomtatott sajtó termékeit. Később már nem jártak ki hozzá a lapok munkatársai, az írás, a fotózás is az ő feladatai lettek.

„Nem szakácsnak tanultam, a főzés tudománya és szeretete rám ragadt. De képezem magam: folyamatosan utánanézek mindennek, ami érdekel, alapanyagoknak szintúgy, mint ételkészítési folyamatoknak. Egy jó háziasszony azért otthonról mindig magával hoz olyan alapokat, mint egy majonéz, akár egy besamelmártás elkészítése.”

Vassfazék és étvágykönyv

Vass Laura első szakácskönyvét már nem lehet megtalálni a könyvesboltokban. Elkapkodták. Interjú közben leveszi polcáról az utolsó darabot (az utolsó előttit nemrég Borbás Marcsinak ajándékozta), gyomorkorgást és étvágyat keltve bennem lapozza fel és meséli el egy-egy étel, ételfotó történetét. Felvetődik az örök kérdés: hogyan kell jó szakácskönyvet írni?

„Nem tudom. Talán bújni kell a többiekét. Koncepciót gyártani, sokat álmodozni, tervezgetni. Haladni a korral, megfelelni a divatnak. A fotókban életérzés van: a képek az én lelkem. Nagyon fontos, hogy megjelenjen benne az ember is, aki készíti az ételt. Hiszem, hogy a szakácskönyvem forgatása közben közelebb kerülhetnek hozzám, megismerhetnek engem”

– szinte átszellemülten mesél munkájáról, majd faggatózásomnak hála lerántja a leplet a Vassfazék honlap címéről is.

„Éppen befőzés volt, teraszunkon a kemence mellett sorakoztak az edények, többek között egy vasból készül fazék is. Szerelem és elhivatottság lett első látásra!”

Laura karácsonya

„December 24-én böjtölünk, csak böjti ételeket fogyasztunk otthon. A reggelit többnyire kihagyjuk, ha mégsem, akkor valamilyen halféleséget eszünk. Ebédre lencseleves és mákos tészta. Délután korai halvacsora: az utóbbi években nálunk a pisztráng a nyerő. Egyben sütöm, és egy korábbi horvátországi nyaralás során kóstolt pesztóval készítem: petrezselyem, illetve a zeller zöldje olívaolajjal, sóval kikeverve. Miután hazaérkezünk az ünnepi szentmiséről, kocsonyát fogyasztunk. Nálam mindig sok vöröshagymával és fokhagymával készül ez a specialitás, leveszöldség nélkül, tojással tálalva, lezsírozva, hogy tökéletes, áttetsző látványt nyújtson. Karácsonykor húsleves, sült kacsa vagy éppen vadas kerül az ünnepi terítékre.”

Ösztönből főz, zsigerből érzi az ízeket. Nem, nem is jó szó, hogy főzne vagy sütne. Vass Laura alkot. A konyhában, a kemencében, mikor a 14 éves kovászból férjével kenyereket sütnek az udvaron, amikor akár órákon át tart egy-egy étel fotózása, beállítása. Szereti. Biztos vagyok benne, hogy minden egyes tűzgyújtás, hagymapirítás, kavarás léleksimogatás számára. Igen, Vass Laura méltán lett az immár kedvenc gasztronégyesem tagja.

• Kedvenc étele: vesevelő, zsíros kenyér házi kenyérből, friss sült kacsa zsírjából, paprikával
• Kedvenc fűszerei: tárkony, kapor
• Kedvenc alapanyagok: helyi termelőktől, malmoktól, hentestől beszerzett
• Bakancslistás étel: egy édesség, melynek neve titkos még, szójáték, levédésre vár

fotó: Vass Laura archívuma