Ünnepeink

„Ha a lelkünk egymáshoz ér, az adja az ünnep igazi értékét és melegét. Ha emellé szépen terített asztal társul, finom étkekkel, az emeli természetesen az ünnep fényét, de szeretet nélkül az anyagi világ értéktelen és elenyésző halmai lesznek csupán” – írta egy helyütt a néhány nappal ezelőtt elhunyt Simon András grafikusművész, költő.

Húsvétkor, a kereszténység legnagyobb ünnepén elgondolkozhatunk azon, vajon tudunk-e jól ünnepelni. Egymáshoz ér-e a lelkünk, tudunk-e odafigyelni férjünkre, feleségünkre, gyerekeinkre, szüleinkre, barátainkra. Vagy csupán úgy tekintünk a húsvétra, mint plusz két szabadnapra, amikor magunk körül mindent rendbe teszünk, kitakarítunk, tisztogatunk, sütünk-főzünk… A munkára összpontosítva, nem is gondolva arra, miért is van „hosszú hétvégénk”.

A hívő emberek a templomi közösségekben, az istentiszteleteken közel kerülhetnek az ünnep lényegéhez, és a közösséghez tartozás jó érzését is megtapasztalhatják.

A keresők, az egyháztól távol állók is elgondolkodhatnak azon, mit is ünnepel a keresztény világ.

Hiszem, hogy többségben vannak az olyan családok – legyenek hívők vagy hitetlenek –, amelyek tagjai a terített asztal mellett összegyűlnek, szeretetben élik meg az ünnepnapokat. És az ünnepük fényét nem a roskadozó asztal, az alkohol, a gyerekeknek adott ajándékok, pénz jelenti, hanem a jóízű eszmecserék, a kedélyes társalgás, a családi, baráti látogatások, együttlétek.

Ahol nem hiányzik ezen a húsvéton sem a szeretet a családban, ott már közelebb kerültek az ünnep lényegéhez. Mert hiába van a ház, a lakás csodálatos húsvéti dekorációkkal díszítve, ha szívünkben nem születik meg az ünnep.

Fotó: pixabay