Menjünk, vagy maradjunk?

Úgy tapasztalom, hogy a fiatal generáció türelmetlenebb vagy inkább talán alacsonyabb a tűrőképessége, mint az idősebb embereké. Nem szeretnék persze általánosítani, meg nem tisztem az, hogy tudományos szempontból vizsgáljam ezt a kérdést. Nyilván nem hagyható figyelmen kívül az a társadalmi helyzet, azok a változások, amelyeket mi, idősebbek megéltünk, mint ahogy azok a hatások sem, amelyek a mai fiatalokat érik.

Hallottam olyan esetről, amikor egy egyetemi hallgató, aki oktatója részéről valamiféle negatív megnyilvánulást tapasztalt, nem sokat gondolkozott, átjelentkezett egy másik felsőoktatási intézménybe. Szakemberek támasztják alá azt a tapasztalatomat is, hogy ha ma egy fiatal nincs megelégedve munkahelyi környezetével, a kollégákkal, a főnökével stb., akkor akár egy-két évente állást változtat. Nem jellemző ma már az a korábbi gyakorlat, amikor sokan harminc-negyven évig dolgoztak egy munkahelyen. Ma sokkal több a választási lehetőség. És ez mindenképpen jó dolog.

Mégis eszembe jut ezzel kapcsolatban, mint oly sok más dologgal is, vajon hol van a határ… Hol a határ a menekülés, a megfutamodás és a kitartás, a nehézségek elviselése, a megoldás keresése között?

Ezt a kérdést az élet bármely területén feltehetjük magunknak. Függetlenül attól, melyik nemzedékhez tartozunk. Lehet, hogy nem kell azonnal felrúgni kapcsolatokat, továbbállni nehezebb helyzetekben, hanem érdemes megpróbálkozni azok rendezésével.

Ma mindent azonnal eldobunk, lecseréljük, ami nem működik, legyen az fogyasztási cikk vagy családi, emberi kapcsolat. Több türelemmel, kitartással, akarattal sokszor érdemes lenne megjavítani a dolgokat. Megbeszélni, tisztázni azt, ami gondot, konfliktust okoz. Legalábbis megpróbálni, akár szakember segítségét is igénybe véve. Lehet, hogy ha nem is minden esetben, de olykor sikerrel járnánk.

Fotó: pixabay