Szót érteni egymással

Gyanítom, hogy mindannyiunknak volt, van olyan tapasztalata, amikor szűkebb környezetünkben sem tudunk másokkal közös nevezőre jutni. Amikor családunkban, rokonaink, barátaink körében sem sikerül békésen, érvekkel alátámasztva megvitatni egy-egy témát. Mert mindenki érzelmektől fűtve, körömszakadtáig küzd saját nézetének „győzelméért”.

Elég, ha a járvány idején aktuálissá vált oltáspárti és oltásellenző oldal vagdalkozásaira gondolunk. Vagy a ma is aktuális és keményen zajló politikai csatározásokra – az otthonokban, beszélgetésekben, telefonon, de leginkább talán a közösségi háló kommentjeiben… És ott van még „menő” témaként a szexuális másság, a melegek jogai, az abortusz, a vallás, az egyházak bűnei, a pedofilok és sorolhatnám.

Ha már – akár többször is – próbáltunk higgadtan érvelni meggyőződésünk, véleményünk mellett, de a másik fél elutasította azt, sőt veszekedésbe torkollt a vita, akkor valószínűleg okosabb kerülni a témát. Hogy értelmetlen, sehová sem vezető veszekedések miatt ne szakadjanak meg családi, baráti kapcsolatok. Inkább azt keresni minden találkozáskor, ami a másikkal összeköt bennünket.

Az elmúlt napokban ennek voltam tanúja és részese. Különböző vallású keresztények találkoztak egymással a templomban, de azon kívül is. Papok és világi hívők, fiatalok, idősebbek, családosok és házasságra készülők… Az istenhit, a közös emberi értékek, anyanyelvünk volt az, ami összekötötte a jelenlévőket. Nem folytattak hitvitát, nem próbálták meggyőzni a másikat teológiai igazságokról. Érdeklődéssel, szeretettel fordultak egymás felé, megtudva sok mindent a másik életéről, munkájáról, városáról, családjáról.

El kellene gondolkoznunk azon, hogy érdemes-e belemenni olyan parttalan vitákba, szócsatákba, amelyeknek végén mindkét fél keserű szájízzel hagyja el a „csatateret”. Higgadtan, türelemmel, megértéssel olykor talán többre mehetnénk…

Fotó: pixabay